8.rész

Sorsdöntő éjszaka



-Ezt meg hogy értsem?-kérdeztem tőle végül.
Egyszerűen felelt:Úgy ahogy mondom.Tudom mit éreztél irántam,és azt is tudom,hogy én is úgy éreztem irántad.
-Hiszen csak egyetlen egyszer találkoztunk!Az ég szerelmére Rob!Egyetlen egy estét töltöttünk együtt.És azt is,főleg az ágyban...-ez nem lehet igaz.Ez egyszerűen nem lehet igaz!-gondoltam kétségbeesve.
-Igen,és én ezt nagyon bánom.Már mikor először megláttalak,tudtam,hogy kellesz nekem.
-Akkor miért hagytál ott?Miért léptél le a reggel előtt?
-Most már iszonyatosan bánom.Nem kellett volna.De fiatal voltam,éretlen.A siker megszédített.És te is megszédítettél Rachel!-nevetett fel halványan,keserűen.
-Nem tudod,mekkorra fájdalmat okoztál.Úgy éreztem kihasználtál és becsaptál.-konokul ragaszkodtam a véleményemhez.
-Tudom,és ez teljesen jogos.De meg kell értened,ugyan Rach!Mennem kellett,aznap utaztam vissza Vancouverbe!
-Még üzenetet sem hagytál...Csoda hogy a szállodai szoba árát kifizetted!
-Ez a minimum.Nem tudtalak volna ott hagyni az egyik legelőkelőbb szállodai szoba díjával.
-Igen.Ez a minimum.És úgy látszik tőled nem is telik több.
-De igen.Azért vagyok most itt...Egyél Rachel!Utána mindent megbeszélünk.-mondta csitítóan.
-Tudod,eléggé elment az étvágyam.
-A kedvemért.-s olyan édesen nézett rám,hogy nem tudtam visszautasítani.Felvettem az evőeszközöket és enni kezdtem.Követte a példámat,s lassan csilllapodott a feszültség kettőnk közt.Ebben persze szerepe volt a jó kis mennyiségű pezsgőnek is.Eddig csak kétszer ettem kaviárt,de biztos voltam benne,hogy itt csinálják a világ legfinomabb kaviárját!Ez volt a harmadik alkalom,bár nagyon szerettem.Sajnos,nem engedhettem meg magamnak.Úgy láttam neki is ízlik az étel.Mohón,de illedelmesen evett.Többször rendelt pezsgőt,nem is tudom hányszor.De az összes üveggel megittuk,amennyit rendelt.Éreztem hogy az ital a fejembe száll,de nem törődtem vele.Minnél többet ittam annál nyugodtabb lettem.Robbal is így volt,mert ő sem vetette meg az alkoholt.Mindent megettünk,sőt desszertet is rendeltünk.Fagyikelyhet.Jól lehűtött,kicsit kitisztította a fejem.Mikor végeztünk Rob rendezte a számlát,majd távoztunk.
Rob egy késő esti sétára invitált.Elhagytuk az éttermet,s kiléptünka hűvös éjszakába.A csöndes utcákon hangtalanul lépkedtünk.Már följöttek a csillagok és a Hold is kereken ragyogott a fejünk fölött.Rendesen lehűlt a levegő,s kirázott a hideg.Rob előzékenyen levette az öltönyét és rám segítette:
-Hiszen rajtad még kabát sincs!-tiltakoztam,de ő nem engedett.
-Nem tartotozom a fázósok táborába.-elmosolyodott,s ezzel a csábos mosollyal még jobban elbizonytalanított.
-Pocsékul éreztem magam az után az éjszaka után.-mondtam gyorsan,nehogy kibillentsen biztos elhatározásomból.
-Miért,talán nem volt jó?-kérdezte szemtelen csillogással a szemében,pimasz vigyorral az arcán.
-Ez nem vicc,Robert!-pírítottam rá.
-Tudom,bocsánat.-szégyelte el magát.
-Az éjszaka fantasztikus volt,bármikor megismételném...-az alkohol már megtette a hatását,s azért mondtam ezt.Meg is bántam,s már kezdtem volna tiltakozni,de Rob lecsapott a témára.
-Ezzel én is így vagyok.Rachel,csak pár saroknyira van innen a hotel ahol megszálltam.Gyere,menjünk fel!
-Rob,hogy mondhatsz ilyet?-akkor a megdöbbenéstől eszembe sem jutott,de később elgondolkodtam azon,vajon miért ilyen messze foglalt szobát?Amikor idejött már tudta,hogy hol lakunk és nyilván számított arra,hogy el fog jönni.Nem lett volna célszerűbb a közelünkben megszállnia?Így egy csomót kell utaznia...Vajon eleve kitervelte ezt az egész vacsorázós-sétálós-felmenős dolgot?
-Te is erre vágysz nem?-kérdésével kizökkentett döbbenetemből.
-Nem!Egyszerűen csak túl sokat ittam ahhoz,hogy világosan tudjak gondolkodni.Azért beszélek ilyen baromságokat.
-Ez nem baromság,Rachel!Ez a kettőnk közti vonzalom legnyilvánvalóbb jele!Lelked mélyének vágya!
Megfogott a könyökömnél,a szemembe nézett és kimondta:-Szeretlek!
-Mi?-pislogtam zavartan.Elvörösödtem,amint a szavak jelentést nyertek.-Mi?-ezt már kiáltottam.-Azt hittem az előbb csak vicceltél.
-Nem!Soha nem felejtettelek el azután az éjszaka után.Mindig belopóztál a gondolataim közé.Miután leforgattuk az Újholdat,visszatértem Los Angelesbe,de nem találtalak sehol.Lemondtam róla,hogy valaha is újra láthatlak.Te nem kerestél,s én nem találtalak...Aztán az ügynököm egyik nap,17 évvel később,mondta,hogy egy bizonyos Alexa Mcachlen kereste telefonon,a húga miatt.Gyorsan kapcsolatba léptünk,s minden összeállt.A lehető leggyorsabban ideutaztam,s mikor ott a reptéren megláttalak,olyan boldog voltam.Nagyon boldog.Amikor elmondtad,hogy Annie,ez a nagyszerű lány,az én gyermekem először megdöbbentem,és igen...kiakadtam.De rájöttem,hogy ennél jobb nem is történhetett volna velem.Elhatároztam,hogy mindent bepótolok Annievel kapcsolatban,s,hogy te...és én...végre megismerhetjük egymást.Mert szeretlek!Azóta és most is szeretlek!
-Csak arra a hétvégére mentem Los Angelesbe.A nővérem aki akkor ott járt egyetemre meghívott magához.Én Edmontonban születtem és azóta is itt élek.Csak a nővérem él ott a férjével és az ikergyermekeivel!Én itt maradtam.-a hangom szinte hisztérikusan csengett.
-Én nem tudtam,hogy te nem los angelesi lány vagy!Nem tudtam semmit rólad!-tiltakozott hevesen.
-Szeretsz?-váltottam hirtelen témát.
-Igen.
-Oh,Rob,ez nem igaz,egyszerűen nem igaz...17 éve...17 éve kellett volna ezt mondanod!17 éve kellett volna így érezned!-csattantam fel.
-De akkor nem tudtam,nem tudtam mondani.De most ittt vagyok.Mit vársz még tőlem?
Magamhoz húztam,s vadan,szenvedélyesen megcsókoltam.Ugyanaz a szenvedély égett köztünk,mint azon a régi,elmúlt éjszakán.Már a hotel előtt álltunk,s mikor szétváltak ajkaink Rob bevezettett a szállóba.Nem néztem hol vagyunk,egyszerűen nem érdekelt.Felmentünk a lakosztályába,s ott folytattuk amit lent elkezdtünk.Csókoltuk és öleltük egymást,egy új,s mégis ismerős szenvedéllyel.Vetkőztetni kezdtük egymást,szerelmes szavak kíséretében.Rob ujjai forrón simították bőrömet,amitől megborzongtam.Egy pillanatra megfordult a fejemben,hogy ezt nem lenne szabad csinálnunk,de elnyomta bennem ezt a gondolatot Rob szerelmes tekintete.Innen már nincs visszaút...Ha nem lettem volna alkohol hatása alatt,kételkedtem volna az érzéseiben,így viszont meg sem fordult a fejemben,hogy talán nem is szeret.Nem emiatt aggódtam.
Nem voltunk már fiatalok,s mégis,én eddig azt hittem csak a fiatalok szerethetik egymást ilyen önzetlen,véget nem érő szeretettel.Mert igen,ezt éreztem magamban,és őbenne is...Nem számított semmi,csak ő és én,hogy most együtt vagyunk.Nem számított a holnap.Az ágy felé sodródtunk,immár ruha nélkül,s az ágyban csókok és meghitt érintések között,oly hosszú idő után beteljesült szerelmünk.

7.rész

A Pillanat



Amint kiléptem a lépcsőházból láttam,hogy Rob a lépcsősor alján,nekem háttal áll.Telefonált.De jó-gondoltam magamban-az egész este telefonálgatással fog eltelni?Lesétáltam,s az utolsó előtti lépcsőfokon megálltam.
-Jó estét,Robert!-köszöntöttem lágy,dallamos hangon.(Alaposan meg kellett erőltetnem magam ezért a hangszínért,az egyszer biztos.De nem bántam az erőfeszítést.Érte nem.)
Erre ő gyorsan megfordult,s mikor meglátott,őszinte ámulatot fedeztem fel rajta.Kinyomta a hívást (ezt onnan tudom,hogy valaki a vonal túlsó végén még nagyban beszélt),s kikapcsolta a telefonját.Egy pillanatig nem tudott megszólalni,azután pedig csak megfogta a kezem és megcsókolta.Ennyit fűzött hozzá:
-Jó estét,Rachel!Igazán gyönyörű vagy ma este.Is.-tette hozzá.Én csak legyintettem,mire ő megrázta a fejét:
-Nem.Te tényleg nagyon szép vagy!Tökéletes!-erre aztán rendesen elpirultam,ő azonban nem foglalkozott vele.Gyengéden kézen fogott,majd a már várakozó limuzin felé vezetett,kinyitotta az ajtót és besegített.Megkerülte a kocsit és ő is beszállt.Elámultam amikor szétnéztem a kocsiban.Még sosem ültem limuzinban,és meg kell mondanom fantasztikus,felejthetetlen élmény.Olyan tágas volt,hogy kényelmesen ki lehetett nyújtózni benne.Én csak illedelmesen leültem és élveztem az ülés kényelmes,lágy ölelését.Bekötöttem magam.Rob nem zavartatta magát,lazán kinyújtotta a lábait és hátradőlt.Bekötötte magát,majd szólt a sofőrnek,hogy melyik étterembe vigyen.A név hallatán nem volt ismerős a hely,de később beugrott.Ez volt a város egyik legelegánsabb és legdrágább étterme!Én még sosem jártam ott.Ennek nem csak a magas ára volt az oka,hanem az,hogy szinte be se lehetett jutni.Nem szóltunk egy szót sem az út alatt,csak némán fürkésztük egymást.Meg kell jegyeznem,Rob nagyon kicsípte magát:fekete,fényes cipőt viselt,fényes fekete nadrágot,hozzá illő elegáns szabású öltönyt,hófehér,ropogósra vasalt inget és fényes,fekete nyakkendőt.A haját (meglepő módon) megmosta,megfésülte és gyönyörűen elkészítette.Megmerem kockáztatni,hogy ez a frizura egy fodrász keze munkáját dicséri,ugyanis minden tincs a helyén állt.Finom illat lengte körül,és meg is borotválkozott.Ebből már tudtam,hogy neki is fontos ez az este.Elég messze volt a hely,ahova mentünk,de megérte annyit utazni.Mikor Rob kisegített a kocsiból,s amíg váltott néhány szót a vezetővel,én jól megnéztem az éttermet.Igazi luxus hely volt,ez egyből látszott.Szabályos kör alakú udvarának közepén egy kivilágított szökőkút állt.Két (szerelmesnek ábrázolt) delfint locsoltak vízzel,az egész nagyon giccses volt.Szinte már ízléstelen.Szerény véleményem szerint egy csókolózó delfinpár a vízsugár közepén elveheti az oda érkezők étvágyát.Persze nem lehet az étterem szemére vetni ezt,mivel a szökőkút csak a nevüket tükrözte:Dolphins.A fekete épület előkelő vonalait reflektorok világították meg.Robbal az oldalamon besétáltunk az étterembe,a poén kedvéért vörös szőnyegen.A vörös szőnyeg a szökőkút két oldalán vezetett a boltíves bejárathoz.Kiderült,hogy Rob már foglalt asztalt,a legjobb helyre (noha én úgy tudtam,itt hónapokkal hamarabb kell asztalt foglalni,ha valaki be akar kerülni).Régi,megbecsült vendégként kezelték Robertet,s neki köszönhetően engem is.Rob igazi úriemberként viselkedett:levette rólam a kabátot és kihúzta előttem a széket.Pezsgőt rendelt,utólagosan kérdezve véleményem.Nem zavart,úgyhogy csak mosolyogva bólintottam.Az ital megérkezett (az egyik legdrágább,legjobb minőségű pezsgő),s leadtuk a rendelést.Rob kagylót rendelt,én pedig kaviárt.
-Szereted a kaviárt?-kérdezte könnyed hangnemben.
-Igen,nagyon.-próbáltam megnyugodni,ha már ilyen hétköznapi dolgokról beszélgettünk.Nem ment.A szívem hevesen dobogott,a gyomrom remegett és izzadtam.
Rob vágott egy grimaszt és kissé megrázta magát.
-Miért,te talán nem szereted?
-Ki nem állhatom!Egyszerűen undorító íze van!
Halkan elnevettem magam.Ő még mindig grimaszolt.
-Hát,ez érdekes.Azt hittem te minden nap kaviárt eszel.
-Nem éppen...Egyszer ettem és azóta soha.
-Egy életre elég volt,mi?
-Pontosan.De a kagylót szeretem.Te?
-Nem vagyok oda minden tengeri herkentyűért,de a kagyló nem rossz.
Rob elvigyorodott.-Kérsz még pezsgőt?
Elpirultam.Észre sem vettem,hogy egy pohárral már megittam.Robot nem zavarta "alkoholizmusom",pláne,hogy úgy tűnt egy cipőben járunk.Már ő is megivott egy pohárral.Elmosolyodtam és bólintottam.Töltött nekem és magának is.Kocintottunk és lassan megittunk egy újabb pohárnyit.
-Gondolkodtál már azon,hogy milyen desszertet kérsz?
-Hát...nem igazán.Lehet,hogy nem is kérek.
-Ugyan!Ez egy különleges este.
-Majd meglátom.
Pár szótlan perccel később a pincér már hozta is a vacsoránkat.Megkérdezte,hohy kérünk-e még italt.Rob rendelt még egy üveggel,abból a mesés pezsgőből,amelyikből az előbb is.Egyikünk sem látott hozzá az evéshez.Csak ültünk egymással szemben,a gyönyörűen megterített asztalnál,nem messze az ablaktól.
-Szóval-kezdtem kissé habozva.-Mit kéne tisztáznunk Annievel kapcsolatban?
-Nem csak Annievel kapcsolatban...hanem kettőnkről általában.
Elkerekedett szemmel néztem rá.Mi van?Úgy látszik lemaradtam valamiről.Igaz,hogy összevesztünk,de annak nem kéne ekkorra feneket keríteni...
-Tessék?Ne haragudj,de nem igazán értem...
-Ugyan,Rach!Hisz nem vetetted még észre?-őszinte csodálkozást fedeztem fel rajta.
-Mit is?
-Azt,hogy kettőnk dolga még nem ért véget!
-Robert,nekünk soha nem is volt dolgunk egymással!-én is meglepődtem hangom keménységén és hűvösségén.
-Igen?És akkor Anniet minek neveznéd?
-Annie más.Ne keverd őt ide!
-Nem,nincs igazad.Annie volt a kezdet...
-És a vég is egyben.
-Nem!Nem,Rach!Annie volt a kezdet a mi szerelmünkben!
Erre aztán megállt bennem az ütő!Most már végleg összezavarodtam,nem tudtam mit felelni.Az igaz,hogy én szerelmes voltam belé,de hát hány lány érzett még így iránta?És amúgy is,az már rég elmúlt.Vagy mégsem?

6.rész

A Pillanat előtt



Először kiakadtam Rob viselkedésén,de miután végig gondoltam a dolgot,már nem tartottam akkora bunkónak.Végül is,csak megoldást keres a problémáinkra.Meg lehet érteni.Legbelül azonban féltem,hogy a véleményem Rob gyönyörű szemei láttán változott meg,vagy hogy Annie hatása.A lényegen ez nem sokat változtat.Eldöntöttem,hogy elmegyek vele vacsorázni és tisztázom a helyzetet.A lányom apja,ennyi jár neki.És nem akartam fájdalmat okozni Anninek sem.
Beszámolójából megtudtam,hogy remekül érzete magát Robbal.Az ő szavait idézem (a zárójelben az én véleményem van):"Nekem van a legfantasztikusabb apám az egész világon! (Most komolyan,hány ember mondja ezt a saját apjáról?) És nem azért mert filmsztár,énekes és zenész egyben,bár az sem mellékes (Na persze!) ,hanem mert remek humora van (Ezt sajnos el kell ismerni...) ,nagyon jó a beszélőkéje (Szó-szó.) ,és minden el lehet mondani neki (Miért nekem nem?) .Annyira hálás vagyok neked,amiért ide hoztad (Ezt el is várom.) .Nagyon szeretem! (Na ne!) " És ezt még csak egy közös program után mondta...
Lelkes beszámolója után megnéztem,hogy Rob miket vett neki.Annie mindegyik ajándékról vagy fél órát mesélt,de nem bántam.Boldognak tűnt.Plusz,Rob lekötötte és elvonta a figyelmét a veszekedésünkről.Annie nem hozta szóba többet és úgy tűnt megbocsátott.Én nem kérdeztem arról az esetről,szóval fátylat borítottunk rá.Legalább ennyi haszna volt ennek az egésznek!Tehát kapott egy nagyon szép,komoly karórát és egy ezüst fülbevalót az egyik ékszerboltból,vettek két könyvet (amikkel Annie már egy ideje nyaggatott) és egy fényképezőgépet.Eléggé lehordtam,hogy így kihasználta az apja anyagi helyzetét,de erre csak tiltakozott.Azt mondta ő csak a könyveket mondta,erre Rob bevitte az ékszerboltba és a műszaki boltba is.Elmondása szerint Rob ragaszkodott ahhoz,hogy mindet megvegye neki.Ezen később sokat gondolkodtam.Vajon mi a célja azzal,hogy ennyit költ rá?Meg akarja vásárolni?
Utána affelől kérdezgettem,hogy nem ismerte-e fel valaki?Azt mondta Rob végig napszemüvegben és sapkában volt,a Plazaban pedig kevesen voltak.E hír hallatán megkönnyebülten felsóhajtottam.Még csak az kéne,hogy valaki felismerje vagy valamilyen fotós lefényképezze...
Rob ahogy ígérte,beugrott délelőtt és elvitte Anniet az egyik legnagyobb parkba a városban.Mikor visszahozta,ugyanazt a mámoros örömöt láttam az arcukon,mint előző nap.Ebédre invitáltam,de azt mondta fontos dolga van,így nem maradt.Elgondolkodtam vajon milyen fontos dolga akadt,és,hogy vajon az este sorsa is ez lesz-e?

Az estét izgatottan vártam,bár nem tudtam az okát.Egyik felem azt kívánta bárcsak elmaradna a vacsora (és,hogy lehetőleg Rob mondja le),a másik viszont teljesen be volt zsongva.Néhány órával Rob érkezése előtt a ruhásszekrényemhez léptem,és tüzetesen vizsgálni kezdtem a tartalmát.Kiválasztottam az egyik mélyen dekoltált,testhez simuló fekete miniruhámat,de szinte rögtön vissza is tettem.Még is mit képzeltem amikor azt a ruhát vettem elő?Miután eldöntöttem magamban,hogy nem vagyok normális,kivettem a ruhásszekrényemből egy másik darabot.Ez egy térd alá érő,bő aljú,égszínkék,spagetti pántos ruha volt, húzott felsőrésszel.Nem találtam túl kihívónak,de a biztonság kedvéért kikértem a lányom véleményét.Zöld jelzést kaptam,úgyhogy jöhettek a kiegészítők és a cipő.Sötétkék színű,köves karkötőt vettem hozzá,hasonló fülbevalóval.Egy sötétkék kézi lakktáska passzolt ehhez a legjobban.A cipő egy sötétkék lakkmagassarkú lett.Már csak a haj volt hátra.Vállig érő,mézszőke hajam van,az a kezelhetetlen típus.Most besütöttem,és égszínkék vékony hajpántot tetttem föl.Annie teljesen odavolt amikor végleges állapotomban meglátott.Viszont kiakadt amikor tudattam vele,hogy ez a végleges sminkem.Ő ugyanis úgy gondolta,hogy a korrektor és az ajakbalzsam nem smink (pedig az is az,és amúgy sem csak annyi volt rajtam).Segítségemre sietett,s végül ő készítette el a sminkem.Ez fekete szempillaspirálból,égszínkék szemceruzából,púderből,halvány arcpirósítóból és mályva színű szájfényből állt.Elégedetten állapítottam meg,hogy jól sikerült,és egész elfogadható látványt nyújtok.Bár a készülődés előtt lezuhanyoztam (hajat is mostam,leborotváltam a szőrt a lábamról és a hónaljamról,és fényes körömlakkal kifestettem a körmeim),már most megizzadtam.
Eléggé izgultam a vacsora miatt,nem tudtam mire számítsak.Azt se tudtam miről fogunk beszélgetni.És egyáltalán,minek hívott meg?Jó,persze azért,hogy mindent tisztázzunk,de mégis.Azt otthon vagy egy cukrászdában is meg lehet beszélni,nem kell ahhoz étterembe menni!Vajon van valamilyen hátsó szándéka?Mégis mi lehetne?Nem jutottam semmire.És attól is tartottam,hogy olyat teszek amit később megbánok.De tisztában voltam vele,hogy most már döntenünk kell.Nem táncolhatunk tovább a kés élén.Vagy az egyik,vagy a másik oldalára,de le kell esnünk.Ez nem mehet így tovább.Nem tudtam Rob mit akar tőlem,és egyáltalán:mit akar Annietől?Sőt,azt sem tudtam,hogy én mit akarok...
Este 7-kor azonban Rob megérkezett,így nem volt több időm ezeken rágódni.Útba igazítottam Anniet,majd sötétkék kétgombsoros kabátomba bújva (és parfümfelhőbe burkolva) kiléptem az ajtón.