6.rész

A Pillanat előtt



Először kiakadtam Rob viselkedésén,de miután végig gondoltam a dolgot,már nem tartottam akkora bunkónak.Végül is,csak megoldást keres a problémáinkra.Meg lehet érteni.Legbelül azonban féltem,hogy a véleményem Rob gyönyörű szemei láttán változott meg,vagy hogy Annie hatása.A lényegen ez nem sokat változtat.Eldöntöttem,hogy elmegyek vele vacsorázni és tisztázom a helyzetet.A lányom apja,ennyi jár neki.És nem akartam fájdalmat okozni Anninek sem.
Beszámolójából megtudtam,hogy remekül érzete magát Robbal.Az ő szavait idézem (a zárójelben az én véleményem van):"Nekem van a legfantasztikusabb apám az egész világon! (Most komolyan,hány ember mondja ezt a saját apjáról?) És nem azért mert filmsztár,énekes és zenész egyben,bár az sem mellékes (Na persze!) ,hanem mert remek humora van (Ezt sajnos el kell ismerni...) ,nagyon jó a beszélőkéje (Szó-szó.) ,és minden el lehet mondani neki (Miért nekem nem?) .Annyira hálás vagyok neked,amiért ide hoztad (Ezt el is várom.) .Nagyon szeretem! (Na ne!) " És ezt még csak egy közös program után mondta...
Lelkes beszámolója után megnéztem,hogy Rob miket vett neki.Annie mindegyik ajándékról vagy fél órát mesélt,de nem bántam.Boldognak tűnt.Plusz,Rob lekötötte és elvonta a figyelmét a veszekedésünkről.Annie nem hozta szóba többet és úgy tűnt megbocsátott.Én nem kérdeztem arról az esetről,szóval fátylat borítottunk rá.Legalább ennyi haszna volt ennek az egésznek!Tehát kapott egy nagyon szép,komoly karórát és egy ezüst fülbevalót az egyik ékszerboltból,vettek két könyvet (amikkel Annie már egy ideje nyaggatott) és egy fényképezőgépet.Eléggé lehordtam,hogy így kihasználta az apja anyagi helyzetét,de erre csak tiltakozott.Azt mondta ő csak a könyveket mondta,erre Rob bevitte az ékszerboltba és a műszaki boltba is.Elmondása szerint Rob ragaszkodott ahhoz,hogy mindet megvegye neki.Ezen később sokat gondolkodtam.Vajon mi a célja azzal,hogy ennyit költ rá?Meg akarja vásárolni?
Utána affelől kérdezgettem,hogy nem ismerte-e fel valaki?Azt mondta Rob végig napszemüvegben és sapkában volt,a Plazaban pedig kevesen voltak.E hír hallatán megkönnyebülten felsóhajtottam.Még csak az kéne,hogy valaki felismerje vagy valamilyen fotós lefényképezze...
Rob ahogy ígérte,beugrott délelőtt és elvitte Anniet az egyik legnagyobb parkba a városban.Mikor visszahozta,ugyanazt a mámoros örömöt láttam az arcukon,mint előző nap.Ebédre invitáltam,de azt mondta fontos dolga van,így nem maradt.Elgondolkodtam vajon milyen fontos dolga akadt,és,hogy vajon az este sorsa is ez lesz-e?

Az estét izgatottan vártam,bár nem tudtam az okát.Egyik felem azt kívánta bárcsak elmaradna a vacsora (és,hogy lehetőleg Rob mondja le),a másik viszont teljesen be volt zsongva.Néhány órával Rob érkezése előtt a ruhásszekrényemhez léptem,és tüzetesen vizsgálni kezdtem a tartalmát.Kiválasztottam az egyik mélyen dekoltált,testhez simuló fekete miniruhámat,de szinte rögtön vissza is tettem.Még is mit képzeltem amikor azt a ruhát vettem elő?Miután eldöntöttem magamban,hogy nem vagyok normális,kivettem a ruhásszekrényemből egy másik darabot.Ez egy térd alá érő,bő aljú,égszínkék,spagetti pántos ruha volt, húzott felsőrésszel.Nem találtam túl kihívónak,de a biztonság kedvéért kikértem a lányom véleményét.Zöld jelzést kaptam,úgyhogy jöhettek a kiegészítők és a cipő.Sötétkék színű,köves karkötőt vettem hozzá,hasonló fülbevalóval.Egy sötétkék kézi lakktáska passzolt ehhez a legjobban.A cipő egy sötétkék lakkmagassarkú lett.Már csak a haj volt hátra.Vállig érő,mézszőke hajam van,az a kezelhetetlen típus.Most besütöttem,és égszínkék vékony hajpántot tetttem föl.Annie teljesen odavolt amikor végleges állapotomban meglátott.Viszont kiakadt amikor tudattam vele,hogy ez a végleges sminkem.Ő ugyanis úgy gondolta,hogy a korrektor és az ajakbalzsam nem smink (pedig az is az,és amúgy sem csak annyi volt rajtam).Segítségemre sietett,s végül ő készítette el a sminkem.Ez fekete szempillaspirálból,égszínkék szemceruzából,púderből,halvány arcpirósítóból és mályva színű szájfényből állt.Elégedetten állapítottam meg,hogy jól sikerült,és egész elfogadható látványt nyújtok.Bár a készülődés előtt lezuhanyoztam (hajat is mostam,leborotváltam a szőrt a lábamról és a hónaljamról,és fényes körömlakkal kifestettem a körmeim),már most megizzadtam.
Eléggé izgultam a vacsora miatt,nem tudtam mire számítsak.Azt se tudtam miről fogunk beszélgetni.És egyáltalán,minek hívott meg?Jó,persze azért,hogy mindent tisztázzunk,de mégis.Azt otthon vagy egy cukrászdában is meg lehet beszélni,nem kell ahhoz étterembe menni!Vajon van valamilyen hátsó szándéka?Mégis mi lehetne?Nem jutottam semmire.És attól is tartottam,hogy olyat teszek amit később megbánok.De tisztában voltam vele,hogy most már döntenünk kell.Nem táncolhatunk tovább a kés élén.Vagy az egyik,vagy a másik oldalára,de le kell esnünk.Ez nem mehet így tovább.Nem tudtam Rob mit akar tőlem,és egyáltalán:mit akar Annietől?Sőt,azt sem tudtam,hogy én mit akarok...
Este 7-kor azonban Rob megérkezett,így nem volt több időm ezeken rágódni.Útba igazítottam Anniet,majd sötétkék kétgombsoros kabátomba bújva (és parfümfelhőbe burkolva) kiléptem az ajtón.