34.rész

Most vagy soha!



- Először is, szeretném megköszönni, hogy eljöttetek! Nagyon boldog és hálás vagyok ezért. Másodszor, hivatalosan is bejelentem, hogy Josh és én egybekelünk.
- Hé, Rachel, hát itt vagy? - vetette rám magát Sam a semmiből.
- Nagyon úgy tűnik - akármennyire örültem, hogy látom, nem tudtam viszonozni lelkesedését. Még mindig nehezteltem rá amiatt, hogy April pártjára állt a bulis vitában.
- Nem is láttalak! Mikor jöttél?
- Huh, nem tudom... Úgy egy órája. April megmutatta a lakást. Káprázatos, nem?
- Csúcsszuper! És... Örülök, hogy eljöttél, kislány - barátságosan a hajamba túrt, mire kuncogva toltam el a kezét.
- Annie megöl ha tönkreteszed a hajamat.
- Nyugi, eszem ágában sincs. Apropó! Hol van Annie? És Rob? Ugye ő is eljött?
- Igen, mindketten eljöttek... Hol vannak? - elkapott az idegesség, hogy nem látom őket. Az előbb még mellettem voltak.
- Ott vannak, hátul -mutatta pár másodperccel később.
Nagyot sóhajtottam megkönnyebbülésemben.
- Csak beadtad a derekad? - váltott témát hirtelen. Reméltem, hogy ezt nem hozza szóba.
April még mindig beszélt. Nem nagyon figyeltem miről, de azt hiszem a lakás vásárlásáról mesélt valamit. Sam megbökött, hogy válaszoljak a kérdésére, én pedig dorgáló pillantással feleltem válaszul. Semmi kedvem nem volt erről beszélni, féltem, hogy elragadnak az érzelmeim. Így is elég ideges voltam az egyre közeledő bemutató rész miatt.
De Sam, az Sam, nem hagyhatta annyiban.
- Mivel mindketten olyan eszméletlenül erőszakosak és akaratosak vagytok, kénytelen voltam beletörődni a kis összeesküvésetekbe. De ne hidd, hogy azóta megbékéltem! Most sem tartom jó ötletnek, de mit tehetnék!? - fakadtam ki.
Sam arca sértett kifejezést öltött, a száját húzta hirtelen feltámadó érzései miatt.
- Ez esetben fogd magad, a drágalátos filmsztárodat és a gyereketeket, és viszontlátásra!
Egy pillanat alatt elöntött a bosszúság, utána a sértettség, végül a bűnbánat maradt velem. Tudtam, hogy Sam, akárcsak April, jót akart nekem. Láttam rajta, hogy csak azért vágta be a morcost, mert nem esett neki jól, hogy negatívan fogadtam a próbálkozását, hogy segítsen nekünk.
Átöleltem Sam vállát, fejemet az övéhez döntöttem.
- Ugyan, Samie, ne csináld! Ne haragudj rám!
- Te haragudtál meg előbb! - válaszolta még mindig durcásan.
Halkan nevettem gyerekes viselkedésén, majd egy cuppanós puszival kértem tőle bocsánatot. Végtére is, nem akartam megbántani. Inkább hálásnak kellene lennem, hogy ilyen fantasztikus barátaim vannak.
Ő visszapuszilt, s nevetséges vitánk ezzel le is zárult.
Valami más azonban csak most kezdődött. A szenvedéseim.
- Rachel! Rachel! - szólongatott April. Majd elnevette magát és azt mondta: - Rachel McAchlent várják a hangosbemondónál!
Többen nevettek ezen, nekem viszont sírni lett volna kedvem. Most jön az a rész, ami már napok óta rettegésben tartott. Sam finomat taszajtott rajtam, én pedig kénytelen-kelletlen kimentem a kíváncsi szemek kereszttüzébe. April magához ölelt, és a fülembe suttogott, olyan halkan, hogy én is alig hallottam.
- Rajta, kislány! Mindent bele! Rajtad a világ szeme.
És tényleg, a világ - vagy legalábbis az én világom - gátlások nélkül bámult, mintha nem látott volna még. Most azt kívántam, bárcsak így lenne.
- Helló mindenkinek! - nyögtem be, totális zavarban. Amikor rájöttem, hogy elég vegyes a társaság, újra szólásra nyitottam a szám. - És jó estét!
Elakadtam. Zavartan pislogtam oldalra, Aprilre, aki bátorítóan mosolygott rám. Visszafordultam a tömeg felé, majd elhadartam amit mondani akartam. Amit mondanom kellett.
- Szóval, én is örülök, hogy itt vagytok! Aprilék nevében is köszönöm! Arról lenne szó, hogy lenne egy bejelentésem. Rólam és Annieről van szó. Azaz, egy harmadik személyről is... - hebegtem.
Elmémet ellepte a káosz. Nem tudom meddig álltam volna ott bambán, ha Annie nem verekszi át magát az embereken, nem fogja meg a kezem, és nem kezd el határozott hangon, büszkén beszélni.
- Igen, szóval... A lényeg, mert nem akarom a drága időtöket húzni, hogy szeretnénk bejelenteni, hogy a családunk egy taggal bővült.
Izgatott mormogás hullámzott végig a tömegen. Terhes? Örökbe fogadott? Annie terhes? Kivel jött össze? Visszaköltözik az anyja? Vagy az apja?
Annie mosolyogva válaszolta meg az elhangzó kérdéseket.
- Anya társat talált, aki egyben az én apám is. Az igazi apám - az arcán a mosoly még szélesebb lett, majd szétvetette a boldog büszkeség.
És valami hasonló boldogság remegett bennem is. Ő az apja. Az apja, akit mindennél jobban szeretek.
- Rob - szóltam bele a tömegbe.
Rob finoman, feltűnés nélkül jött előre, megállt közöttünk, egyik kezével a derekamat karolta át, a másikkal Annie kezét fogta meg. Az arcán az a bizonyos " neellenkezzimádj " mosoly foglalt helyet. És az emberek ezt tették. " Nemellenkeztekimádtak " .
A hatás megdöbbentő volt. Mindenki némán bámulta most már bátor triónkat, senki nem szólt egy szót sem, csak néztek minket, soha el nem fáradó szemmel. Percekig tartott a bénultság, majd valaki halkan felsikkantott, ezzel felrázva társait.
- Robert Pattinson? Robert Pattinson!? Robert Pattinson! Robert Pattinson.
A szóban forgó illetőre sandítottam. Még mindig bátran állta ismerőseim pillantását, sőt a szája sarkában mosoly bujkált. Magamban jót mulattam a helyzeten. Oké, valahol elég mélyen.
- Igen, Robert Pattinson vagyok - kezdett mondókájába. - Szeretem Rachelt, vele tervezem leélni az életemet. És igen, Annie a lányom, a közös gyermekünk, akire nagyon büszke vagyok, és egyszerűen imádom - mosolyodott el gyengéden.
Annie szemében könnyek csillogtak, de a szája felfelé görbült. Rob rákacsintott, mire Annie elnevette magát. Meghatottan néztem őket.
Egyszerű volt, de hatásos. Az emberekben nem maradt kétség Rob odaadása és szeretete felől.
Helyette záporozni kezdtek a kérdések, amire Rob meglepően készségesen válaszolt. Nem fért a fejembe, hogy tudja ilyen remekül kezelni a helyzetet. Én képtelen voltam rá. Sehogy sem tetszett ez a kitárulkozás.
Minden ment, mint a karikacsapás, amíg Chris - a kiadóm - és Florence - Chris gyönyörű, latinos felesége - lánya, Maria fel nem tette a kezét, jelezvén, hogy szólni akar.
- Kérlek, kérlek szépen, túrj bele a hajadba!
Maria szülei rosszallóan pillantottak lányukra, és Chris már nyitotta a száját, hogy bocsánatot kérjen, amikor Rob kiszabadította magát az ölelésünkből és fél lépésnyit előbbre lépett.
Visszatartottam a lélegzetemet.
- Csak neked, csak most! - suttogta bársonyos hangján.
A szokásos mozdulattal a hajába túrt, az egészet pedig egy tökéletesre sikeredett féloldalas mosollyal dobta meg.