35.rész

Szív küldi szívnek



- Akkor este? A hetesre?
- Persze. Együtt megyünk, vagy ott találkozunk?
- Ott találkozunk! Lucyvel már korábban bemegyünk, van egy kis elintéznivalónk.
- Oké. Akkor a mozi előtt... 3/4-kor?
- Aha, úgy jó lesz.
- Hívd Anniet is! - szólt közbe Lucy. A szeme csillogott Annie nevének említésekor.
- Nem tudom mit tervezett estére, de szólok neki.
- Jó lenne ha jönne, olyan édes lány.
- Igen, nagyon szeretjük - tette hozzá Janine, aki szintén ellágyult, ha Annieről volt szó.
Elmosolyodtam a kedvességük hallatán.
- Értem. És biztos, hogy elfogultnak tűnök, de tényleg imádnivaló csajszi. Én is odáig vagyok érte.
- Ez természetes - mosolygott Janine. - Ha olyan lányom lenne, mint Annie, akkor halálra szeretgetném és totálisan elkényeztetném.
- Tőled nem is várnánk mást - gúnyolódott Lucy. Majd felém fordulva, már sokkal kedvesebben hozzá tette: - De Rachel nem esik ebbe a hibába. Sokkal jobban neveli a gyerekét, mint ahogy te tennéd.
Hát igen, a végén újra csattant az ostor. Ezt nem hagyhatta ki.
Megcsörrent a telefonom. Naivan felgyorsult a szívverésem, a gondolataim máris máshol jártak. Ok nélkül. A kijelzőn April neve állt, a várva várt Rob helyett.
- Megbocsátotok? - kérdeztem.
- Menj csak - biccentett a fejével Janine, Lucy pedig egyetértően bólintott.
Pár lépést tettem a konyha felé, közben megnyomtam a megfelelő gombot a telefonon.
- Helló April, mizújs?
- Rachel, tudunk beszélni? - kérdezte izgatottan.
- Aha, mondd csak!
- Tudod, mondtam, hogy Joshsal ma megyünk megbeszélni az esküvő időpontját az esküvőszervezővel.
- Persze. És, sikerült?
- Igen.
- Na, mondd már! Ki vele, mikor lesz? - alig vártam, hogy megtudjam az esküvő pontos dátumát. Eddig csak annyit tudtam, hogy mindketten nyári esküvőt szeretnének.
- Hát... - borzolta az idegeimet. - Oké. Augusztus 15-én.
- Úristen, ez nagyszerű! - kiáltottam boldogan. - Gratulálok!
- Jaj, köszönöm! Úgy örülök! És olyan izgatott vagyok.
- Megértelek - mosolyogtam. April, bár az eljegyzés után várni akart az esküvővel, most mégis alig várta, hogy eljöjjön a várva várt lagzi. Hiába, ez hatalmas dolog a nők életében.
- Ezért hívtalak. Meg azért, hogy nem ebédelünk ma együtt?
- Oh, persze, hogyne. Felhívom Samet is.
- Megtennéd? Köszi. Akkor... 1-kor a Hallway-ben?
A Hallway egy klassz kis étterem volt a belvárosban.Mostanában nyílt, és nagyon megtetszett nekünk, gyakran jártunk oda.
- Nekem jó.
- Akkor 1-kor, a Hallway-ben.
- Rendben. Szia!
- Szia!
Visszafordultam a lányok felé, hogy szóljak, még egy telefont el kell intéznem. Zavartan fordultam a konyha felé, amikor megláttam, hogy Lucy nyelve éppen Janine szájában kalandozik. Tudom, hogy meg kellett volna már szoknom ezt, de egyszerűen nem ment. Még mindig zavarba jöttem, ha fogták egymás kezét, vagy elcsattant egy - egy csók.

Janinenal és Lucyvel remek barátnők lettünk az elmúlt négy hónapban. Április második hetében jártunk, Rob pontosan egy hónapja utazott New Yorkba, hogy letudja filmes - zenés - modellkedős karrierjét.
Még januárban kötöttünk barátságot, amikor szavamat megtartva, körbevezettem őket a városban. Sosem fogom elfelejteni, ahogy bal oldalamon Lucyvel, jobbomon Janinenal vihogva mentünk egyik helyről a másikra. Azalatt a délután alatt rájöttem, hogy mennyi közös van bennünk. Hamar egy hullámhosszon voltunk, és onnantól kezdve nem volt megállás. Rengetegszer átjöttek hozzánk. Végignéztünk fél tucat romantikus vígjátékot. Forralt bort ittunk az erkélyen, nevetséges gyerekkori sztorikat mesélve. Csendéleteket festettünk Annievel, a 70-es évek zenéjét hallgatva. De az első napsugarak feltűnésével nagyokat sétáltunk az ébredező parkban, voltunk biliárdozni, horrorokat sikítoztunk végig a moziban, és nemegyszer torkoskodtunk a Chocolate Hearts-ben.

Samet tárcsáztam, majd a konyhába sétáltam, és neki dőltem a pultnak. A 10.csengés után már kiakartam nyomni, amikor felvette. Zihálva szólt a kagylóba.
- Rachel?
- Igen, én vagyok. Szia Sam!
- Mi van? - ennél szebb stílusban, ha akart volna, sem tudott volna üdvözölni.
- Én is szeretlek! - válaszoltam gúnyosan.
- Oké... Szia Rachel McAchlen, hogy ityeg a fityeg?
- Remekül, kösz a kérdést! Mi van veled?
- Huh... Semmi - még mindig kapkodta a levegőt.
- És a semmi miatt fogsz mindjárt megfulladni? Ez érdekes...
- Csak... mással voltam elfoglalva.
Lépéseket hallottam, majd ajtócsapódást. Nem volt nehéz rájönni, mi folyik Samnél.
- Ki az?
- Honnan veszed, hogy pasi van a dologban?
Nem válaszoltam. Körülbelül három másodperc múlva csattanást hallottam, és Sam felkiáltott.
- Oh, a francba! Jaj, de hülye vagyok!
- Igen. Ez van. Most már elárulod ki az?
- Na jó - sóhajtott beletörődve. - Jake Dancy. Eszméletlen a pasi!!! A bárban ismertem meg, valósággal felszedett! Nem mintha annyira ellenkeztem volna... A cigiszünetben...
Félbeszakítottam lelkes áradozását.
- Sam, te nem is cigizel.
- De jár nekem az az öt perc. Ne szakíts félbe! Szóval a szünetben a sikátorban csókolóztunk, aztán a műszak végén feljött... Nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz! Rég volt dolgom ilyen szenvedélyes férfival. Akkorra...
- Sam, állj! Nem kérek részleteket.
- Oké. De akkor is fantasztikus volt! Egész nap együtt voltunk, aztán éjszaka is... ühm, nálam volt. És most is itt van. Átjöttem a fürdőbe beszélni.
- Értem. Akkor nem is érsz rá egy csajos ebédre, ugye?
- Hát... Nem szívesen hagynám itt.
- Rendben. De valamit ígérj meg: vigyázz magadra!
- Persze, persze, ne aggódj! Nem lesz semmi baj.
- Samie! Ismerem én a te szexisten pasijaidat, és igenis van okom aggódni. Nem tetszik ez nekem.
- Nem is neked kell, hogy tetszen! Bár lefogadom, ha látnád Jaket, totál begerjednél.
- Tuti. Azért csak légy óvatos, oké? Majd beszélünk. Szia!
- Oké. Szia!
Csöppet sem nyugodtam meg a telefonbeszélgetésünket követően, sőt. Tényleg ismertem ezeket a férfiakat. Sam eddigi pasijai leginkább szexmániások, alkoholisták, megrögzött munkakerülők voltak, és egyéb megbízhatatlan alakok. Nem tudott kifogni egy kedves, tisztességes férfit. Imádta a rosszfiúkat amivel nem volt gond addig, amíg nem loptak tőle, nem próbáltak meg erőszakoskodni, és nem csattant el egy pofon. Nemegyszer durvultak el a dolgok Samnél, és féltem, hogy ez az új " fogás " is hasonló fazon lesz.
Visszamentem a nappaliba, majd nagyot sóhajtva lehuppantam az egyik fotelbe.
- Minden rendben? - kérdezte Lucy kissé aggódva.
- Sam bepasizott.
- Ajjaj - szólt egyszerre Lucy és Janine. Ismerték Samet is, és tudták, hogy ez mit jelent.
- Ez az. Valami szexi pasi a bárból...
Csöngettek. Lemondóan sóhajtottam, hogy ma már nem tudok nyugodtan beszélni a lányokkal. Elnézést kérve álltam fel újra, és a bejárathoz siettem.
- Jó napot kívánok, Miss McAhlen! Daniel Scruth vagyok a Szerelmes Szívektől. Legyen mindennap Valantin-nap!
- Helló Danny! Jó újra látni!
- Csomagot hoztam Mr.Pattinsontól.
- Ki gondolta volna? - tréfáltam, bár nem találtam túl humorosnak, hogy egy hónap után is ilyen buzgómócsing.
Rob ízlésével nem volt semmi problémám, eddig. Nem fért a fejembe, hogy volt képes felbérelni ezt a céget ( a Szerelmes Szívek-et ) arra, hogy ajándékokat kézbesítsenek tőle, nekem. Rob ugyanis azt találta ki, hogy minden héten küld valamilyen apró ajándékot, egy levéllel. Eddig négy ajándékot küldött, mindegyikben egy rövid üzenettel. Utána mindig felhívtam, és hosszan beszélgettünk. Először az elutazása napján kaptam egy csokor virágot. Egy héttel később egy képeslap érkezett New York-ról. Harmadjára egy CD csomagot küldött. A " Brit falka " CD-it, azaz Rob, Bobby Long és Marcus Foster szóló CD-it és egy közös lemezt. A levél még az ajándéknál is emlékezetesebb volt.
" Egy szupermarketben vásároltam ( kedvenc testőreimmel ) , amikor a pénztár mellett ezt találtam, a leárazott termékek között. Az egész csomag 5 dollárba került. Istenem, csak Bobby és Marcus meg ne tudja! El ne mondd senkinek, hogy honnan van és mennyibe került!!! "
Múltkor egy " New York - Nagy Alma " csomagot küldött. Almás csoki, almás cukorka, almás rágó, almás aprósüti és almalé New York-os külsőben.
Fogalmam sem volt, most mi lesz a csomagban.
- Tessék, Miss McAhlen - nyújtotta felém a megszokott csomagot. Rózsaszín selyempapír, fényes piros szívekkel és rózsákkal. Piros szalaggal volt hozzákötve az egyszerű, fehér boríték, New York-i címzéssel.
- Köszönöm - vettem át. - Most sem? - kérdeztem rá a fizetségre.
- Nem, nem. Minden el van intézve.
- Értem. Viszlát!
- Legyen mindennap Valentin-nap!
Nem válaszoltam a szörnyen elcsépelt nyálcsorgatásra. Bezártam az ajtót, és visszamentem a nappaliba. Janine elmosolyodott amikor meglátta a csomagot, én pedig elpirultam, mert tudtam, mit jelent a csomag. Lucy kézen fogta Janinet, majd felálltak, és felém vették az irányt.
- Sajnálom.
- Semmi baj. Mindent megbeszéltünk, amit akartunk. Este találkozunk a moziban.
- Persze. Sziasztok!
Mosolyogva kisétáltak a szobából, én pedig a kanapéra vetettem magam, és feltéptem a csomagot. Kitört belőlem a nevetés, amikor megláttam az " I love New York! " kitűzőt.
Felbontottam a levelet, mohó szemeim valósággal magukba szippantották az ismerős betűket.
" Rachel! Tudom,hogy nem vagy oda New York-ért, de azt is tudom, miért nem. Nem szeretném, ha miattam nem szeretnéd a várost, ami pedig az egyik legcsodálatosabb a világon. Persze, Edmonton után. Szeresd New York-ot! Én szeretem.
Robert
UI.: Megígérem, hogy egyszer elhozlak ide! "
Megint nevettem, hiszen annyira bolond volt! A szívem máris szárnyalt.
Őrült módjára kaptam a telefonom után, majd megnyomtam az 1-es gombot, és vártam, hogy Rob felvegye. A második csörgésre az imádott hang a fülemben csengett.
- Mi tartott ilyen sokáig?
Felnevettem, ő pedig velem kuncogott.
- Annyira jó hallani a hangod!
- Nem is tudod mennyire boldog vagyok, Rach!
- Én is az vagyok.
- Jól vagy? Minden rendben? Mi újság otthon?
Az otthon szóra a szívemet kellemes melegség öntötte el.
- Persze, minden oké. Annie suliban van, épp most mentek el Janineék. Este moziba megyünk, valami horrort fogunk megnézni.
- Ti meg a horror! - nevetett kedvesen.
- Hát, van benne valami. De tudod, ezért van a popcornos doboz! - utaltam arra, hogy azzal szoktuk eltakarni a szemünket.
- Tényleg? Na, ma is tanultam valamit.
- Holtáig tanul az ember.
- Úristen, akkor nagyon sok minden vár még rám. Hogy fogok ennyi mindent észben tartani?
Megint nevettem.
- Valami miatt azonban aggódom. Samnek új pasija van.
- És? - a hangja teljesen nyugodt volt. Láttam magam előtt, ahogy kérdőn felvonja a szemöldökét.
- És? Sam. Egy új pasival. Ennyi nem elég?
- Fölöslegesen aggodalmaskodsz, Rachel! Sam tud magára vigyázni. Felnőtt nő, megoldja.
- Látszik, hogy nem ismered túl régóta! Sam egymagában is elég probléma, nem még egy hímnemű egyeddel!
Rob nevetett, amitől a szívem még magasabbra repült. Olyan volt számomra a nevetése, mintha angyalok hangját hallanám.
- Nem lesz semmi baj.
- Talán - nem voltam túlságosan meggyőzve.
- És April? Megvan már az esküvő időpontja?
- Igen, nemrég beszéltünk. Augusztus 15.
- Ez nagyszerű! Mondd meg neki, hogy gratulálok!
- Átadom. De... részt veszel az esküvőn?
- Ki nem hagynám!
- Meddig kell várnom rád? - még én is észrevettem milyen panaszos a hangom.
- Sajnálom, Rachel -mondta bűntudatosan.
- Nem úgy értettem. Csak nagyon hiányzol!
- Te is nekem. Minden pillanatban érzem a hiányod. Folyamatos nyomás van a szívemben, mintha a hiányérzet testet öltött volna, és most ott tanyázna.
- Legszívesebben itt hagynám ezt az egészet, és rohannék hozzád - kontráztam.
- Hát tedd meg! Várok rád!
Nevettem, noha nem tetszett a megjegyzése. Micsoda ötlet! És a legrosszabb az volt, hogy pontosan ezt szerettem volna tenni. De tudtam, hogy nem lehet. Az egy dolog, hogy nekem itt van Annie, és a munkám, ami jelenleg egy hétvégéig sem tud nélkülözni, de Rob tényleg folyamatosan dolgozik. Fotózások, forgatások, interjúk, üzleti ebédek... Nem voltunk olyan helyzetben, hogy megengedhessük magunknak ezt a kimenőt. A célunk az volt, hogy Rob minél hamarabb befejezze a munkát, hogy új életet kezdhessünk. Ez pedig csak úgy ment, hogy a lehető legtöbb időt a munkájával töltötte.
- Te is tudod... - kezdtem el, de félbeszakított.
- Igen. Tudom. Csupán pillanatnyi elmezavar volt.
- Sajnálom. Neked biztos sokkal nehezebb.
- Igen, neked ott van Annie.
- Igen, Annie... Az egész vasárnapot festéssel töltötte. Most már van úgy 15 - 20 képe, amit ki lehetne állítani. A hétvégén elmegyünk néhány galériába.
- Ez csodálatos hír! Mondd meg neki, hogy gratulálok és majd felhívom!
- Oké. Mikor beszélünk újra?
Éreztem a búcsú szelét. A torkomat láthatatlan kéz szorította.
- Amilyen hamar csak tudok, telefonálok.
- Rendben... Légy jó!
- Az leszek. Vigyázz magadra!
- Szeretlek!
- Szeretlek! - ezzel véget ért a beszélgetésünk.
A könnyeim folyni kezdtek, amint nem hallottam a hangját.