Bevezető

Bevezető

Idegesen túrtam bele a zacskóba. Az alján akadt még néhány szem csokis mazsola - a kedvenc édességem -, de már fogyóban volt. Ha nem jön meg öt percen belül, veszek még egy csomaggal, ami valószínűleg nem tenne jót az alakomnak. Miközben a mazsolát rágcsáltam, újrajátszottam magamban mindent. Még most is éreztem azt a döbbenetet és félelmet, amit akkor, amikor megláttam Annie szülinapi levelét. Csak néhány sor állt rajta: ,,Idén nem kell sem buli, sem haverok, sem drága ajándékok. Egy dolgot akarok: megismerni az igazi édesapámat!"

Hirtelen arra gondoltam, ez csak egy rossz vicc, bár semmi nem utalt erre. A levelezőlap, az írás, a szavak, még az illat is stimmelt. Tudtam, hogy a lányom írta, és azt is tudtam, hogy nem írta volna ezt, ha tényleg nem erre vágyna. És sajnos tisztában voltam vele, hogy ez elől nem tudok kitérni, teljesítenem kell a kívánságát. Mielőtt tizenhét évvel ezelőtt megszületett, úgy terveztem el ezt az egészet, hogy majd összeszedek valami elfogadható pasast és úgy állítom be a dolgot, mintha ő lenne az apa. De nem találtam ilyet, akármennyire is próbálkoztam vele. Egyszer voltam csak szerelmes; tizenhét évvel ezelőtt, a gyermekem apjába. Igaz, hogy csak egyetlen éjszakát töltöttünk el együtt, az az éjszaka mégis felejthetetlen és kitörölhetetlen maradt. Ugyanis azon az éjszakán fogant meg Annie, aki az életemben a legfontosabb volt, és most is az. Én tényleg próbáltam összejönni valakivel. Tizenhét év alatt négy férfival is ,,jártam”, de végül mindig elmenekültem. Az igaz szerelem, a nagybetűs SZERELEM híve voltam, nem tudtam egyik pillanatról a másikba szerelembe esni, és nem tudtam akármilyen férfival együtt élni. Noha vágytam egy társra - akivel minden titkomat megoszthatom, akit mindenbe beavathatok, aki képes önzetlenül segíteni nekem, aki megnevetett, aki boldoggá tesz, és nem mellesleg Annie-t is saját gyermekeként szereti -, de nem akartam szerelem nélküli kapcsolatba hajszolni magam. Így hát, jobbára férfi nélkül tengettem unalmas életem. Az egyetlen dolog, ami bevirágozta napjaimat, Annie volt. Miatta csináltam ezt az egészet, hiába nem fűlött hozzá a fogam. Nagyon izgultam, hiszen lányom igazi apját, az után az éjszaka után soha nem láttam. Most is elméláztam ezen; vajon mit fog hozzám szólni? És ahhoz, hogy hazaviszem és bemutatom a lányának? Egyáltalán eljön velem? Meg fog ismerni? Örülni fog? Mérges lesz? Ledöbben? Azt hiszi, hogy a bolondját járatom vele? Vagy elkezd üvöltözni és a fejemhez vágja, hogy micsoda egy szánalmas ribanc vagyok és megkérdezi, hogy mennyit fizessen? Lehet. Végülis, ezt senki nem vetheti a szemére. Gondolataimból egy leszálló gép zaja riasztott fel. Most már nincs mit tenni, nem futamodhatok meg - gondoltam és nagyot sóhajtottam.