29.rész

Érzelmek



-Létezik,hogy Meseország hercegnője beleszeret a pór nép fiába?-kérdezte lágyan.
Már nyitottam a számat,hogy tiltakozni kezdjek,mikor mutatóujját az ajkaimra helyezte.
-Ne mondj semmit!Először is:Nem vagyok herceg.Nem vagyok felsőrendű.Egy teljesen átlagos,mindennapi fickó vagyok.A második,ami a legfontosabb:Nem vagy a pór nép lánya.Semmivel sem vagy alábbvalóbb nálam.Sőt!Hogy tudsz ilyen butaságot kérdezni?Ugyan,Rachel,te sem gondolhatod ezt komolyan!Egy szinten vagyunk.Párok vagyunk,partnerek,társak!Semmivel sem vagyok jobb nálad!Mikor jössz rá végre,hogy nekem csak te kellesz?Hogy nem Angelina Jolie kell vagy bárki más!Csak te!
A szeme égette az enyémet.A fülem zúgott,a szívem zakatolt.Olyan volt ezt hallani,mint amikor megmondták,hogy Annie egészségesen jött a világra.Vagy mikor megtudtam,hogy felvettek arra az egyetemre,amelyikre minden vágyam volt bekerülni.De nem,mégsem.Ez valahogy mindenen túltett.
-Igen?-kérdeztem ujjával az ajkamon.
-Igen.-egyszerű,mindent megmagyarázó kijelentés volt.
Elvette az ujját a számról,de a pillantásomat nem eresztette.Még közelebb bújt hozzám,a testünk összeért.Az arcunkat néhány centi választotta csak el.
-És te mit érzel?-olyan volt a hangja mintha nehezére esne kiejtenie a szavakat.
-Én...-sóhajtottam.-Annyira szeretlek,amennyire csak egy nő szerethet egy férfit.Vagy még annál is jobban.
Elmosolyodott,majd halkan nevetni kezdett.Én is vele kuncogtam.
-Akkor jó.
Homlokát az enyémnek döntötte.Az orrunk hegye összeért.Nem bírtan tovább néhány másodpercnél,a számat az övének nyomtam,miközben mélyeket lélegeztem fenséges illatából.Karjaim önkéntelenül a nyaka köré fonódtak,és szorítottam magamhoz,mindenről megfeledkezve.Ő is közelebb húzott magához,láttam rajta,hogy az érzelmei kezdenek eluralkodni rajta.Lágyan simogatott.
Hirtelen eszembe jutott valami.Kissé elhúzódtam tőle,mire ő értetlenkedve nézett rám.
-Mi a baj?-a hangjából csak úgy áradt az aggodalom.
-Csak arra gondoltam,hogy mennyire féltesz.Teljesen felesleges.Nem vagyok én olyan védtelen leányzó!Megállok a saját lábamon.
Elvigyorodott:-Biztos vagy benne?
-Hé,nem engem ütött el egy taxi!-kaptam fel egy párnát és ütöttem meg vele.
-Oké,ott a pont.
Most rajtam volt a sor a vigyorgásban.
-Nem vagyok porcelánból.És az esőtől sem olvadok el.
-Tudom.Csak...nem szeretnék durva vagy vad lenni veled.Te többet érdemelsz egy sima,átlagos szexnél.
-Ebben igazad van.
Ajkát édes félmosolyra húzta.
-De attól még nyugodtan lehetsz velem vad az ágyban.Szeretem a mocskos szexet.
Elnevette magát,de azért közelebb húzott magához,nyelvével pedig behatolt a számba.Vad csókcsatába kezdtünk,az ujjaim a hajába túrtak,ő a derekamnál körözött az ujjaival.Végigdöntött a kanapén,a ruhát pedig valósággal tépte rólam.Jót mosolyogtam azon,hogy ennyire begerjedt.De én sem tudtam visszafogni magam:a szükségesnél többször nyúltam férfiasságához,és egyre inkább használtam a nyelvemet csókolózás közben.
Nem tudom,hogy hányszor szeretkeztünk azon a napon.Egész szállodai szobánkat kihasználtuk a nemes cél érdekében.A fotel,a dohányzóasztal,a zuhanykabin,a fürdőkád,a hatalmas franciaágy mellett lévő pihe-puha szőnyeg...A legvégére hagytuk az ágyat,ahol aztán egymás karjaiban aludtunk el az éjszaka közepén.


Másnap reggel Rob hajamban matató ujjaira és lágy dúdolására ébredtem.Ott feküdt mellettem,bal keze teljesen elveszett a hajamban.Tekergette,összegubancolta,kisimította,csavargatta a tincseket.Egyet-egyet megvizsgálgatott,megszagoltatott.Elmosolyodtam:úgy szórakozott a hajammal,mintha valami jó kis játék lenne.Nem kellett sok idő,hogy rájöjjek mit dúdol.A dalunkat énekelgette szívszorítóan szépen.
-Jó reggelt!-köszöntött lágy,dallamos hangon.A szívemet átjárta a boldogság.
-Jó reggelt!
Lehajolt,egy édes csókot nyomott ajkaimra.De hiányzott ez!Minek is aludtam?
-Jól aludtál?
-Remekül.És te?
-Mesésen.
-Mióta vagy ébren?
-Már egy ideje.
-És mit csináltál?
-Rendeltem reggelit.Ott van az asztalon.-bökött fejével a nappaliban lévő dohányzóasztalra.-Van minden ami kell.Tojás,szalonna,zöldségek,pirítós,palacsinta,joghurt,gyümölcsök,keksz,tea,kávé,tej.
Elmosolyodtam.-Ez jól hangzik.
-Meg aztán,néztem ahogy alszol.Tudod,valami elképzelhetetlenül szép vagy olyankor.
Elpirultam.Mindig tudta,hogy mit mondjon,hogy zavarba jöjjek.
-És akkor is nagyon szép vagy amikor elpirulsz.
Hát igen,most már olyan a fejem,mint egy paradicsom.Gratulálok Rob!Büszke lehetsz magadra.
-Aztán nem tudtál ellenállni a kísértésnek,és széttúrtad a hajamat?-kérdeztem kissé gúnyosan.
-Így is mondhatjuk.Mondjuk annyit helyesbítenék,hogy a hajad már anélkül is egy szénaboglya volt.
-Aham!És te megpróbáltál kezdeni vele valamit?-találgattam.
-Igen,de elég hamar rájöttem,hogy reménytelen az ügy.
-Ha tudni akarod,a te hajad sem éppen úgy néz ki,mintha most jöttél volna egy menő fodrászszalonból.
-Épp ez a lényeg!A rajongók imádják az össze-vissza álló,torzonborz hajamat.
-El sem tudom képzelni,mit szeretnek ezen a madárfészken,amit te hajnak nevezel!
-Hé,ezt kikérem magamnak!A hajam a védjegyem.
-Ha te mondod.Tudod mit:inkább rád hagyom.
-Jobb is,hajban nem ismerek tréfát.
Elnevettem magam,és nagy örömömre ő is velem nevetett.Jól elraktároztam magamnak a nevetését.Annyira jó volt hallani,és mindig emlékezni akartam rá.
-Most nagyon jókedvűnek tűnsz.-jegyeztem meg mintegy mellékesen.
-Meg hiszem azt!Nagyon jó kedvem van.
-Tudhatom az okát?
Bólintott.-Itt van velem a földkerekség legcsodálatosabb nője,akivel egy felejthetetlen éjszakát töltöttem el,és még megszámolhatatlan boldog perc vár ránk.Azt hiszem ez elég ok az örömre.
-Igen,szerintem is.Én is nagyon boldog vagyok,hogy itt lehetek veled.
Megsimogattam az arcát,mire ő a kezembe temetkezett.Mélyen beszívta a csuklóm illatát.
-Olyan jó,hogy vagy nekem.-mondtam miközben az arcát tanulmányoztam.Kissé féltem attól,hogy túl sok neki ennyi érzelem.Nem úgy tűnt,hogy zavarja,úgyhogy folytattam:
-És az is annyira jó,hogy Annienek végre van apja.Jó,hogy van mellette valaki.Mindig is éreztem,hogy szüksége van egy férfira a háznál.
-Igen,így van.Nem tudom milyen volt előttem,de most kifejezetten boldognak tűnik.
-Hidd el nekem,nagyon sokat változott!És ezt neked köszönhetem!