49.rész

Beteljesedés



Ismerős helyzet volt.
Rob ujjai szorosan fonódtak az enyéimre, oldalunk összesimult, gyorsan szedtük a lábunkat. Minél hamarabb beérünk a szobánkba, annál jobb. Mióta kiléptünk Ian lakásából, nem szóltunk egymáshoz. Nem mintha nem lett volna mit mondanunk - bőven akadt megbeszélnivalónk, még mindig. De... túl sok lett volna. Nem vágytunk szavakra. A mostani a tettek ideje volt.
Becsapódott mögöttünk az ajtó. Istenem, mennyire vártam már ezt a hangot! Úgy láttam Rob is.
Vadul egymás ajkának estünk, haraptuk, szenvedélyesen ízleltük a másik csókra éhes száját. Hány hónapja álmodoztam erről? Inkább bele sem gondoltam.
Mialatt nyelveink a megszokott, jól ismert táncukat járták, ő gyengéden simogatta a hajamat, én pedig átöleltem. Olyan jó volt végre a karjaiban lenni, ölelni és csókolni őt! És a tudat, hogy csak az enyém, a világ legboldogabb emberévé tett.
Ideje volt már, hogy szerelmünk beteljesedjen, boldogságunk elérje csúcspontját. Rengeteget szenvedtünk mindketten, borzalmak hosszú, végtelennek tűnő sorozata csapott le ránk, de küzdöttünk egymásért, a szerelmünkért, a közös jövőért. Megérdemeltük ezt a falatnyi mennyországot, ami most a lábaink előtt hevert.
Nem bírtam tovább. A pillanatnyi szünetben, amíg levegő után kapkodtunk, kibújtattam a pólóból, amit viselt. Úgy terveztem, hogy a lehető leghamarabb megszabadítom minden ruhájától, de... a szépsége közbeszólt. Az ujjaim a hasára csúsztak, cirógatni kezdték a hullámos szőrszálakat. Felfuttattam ujjaim a mellkasán, majd a nyakát átkarolva húztam ismét magamhoz egy édes csókra, amiből aztán egy minden eddiginél elsöprőbb lett.
Úgy éreztem, késlekedünk, úgy tűnt mintha órák óta csak állnánk itt, az ajtóban. Rob még mindig csak csókolt, a keze bebarangolta az arcomat, bele-beletúrt időközben hosszabbra nőtt hajamba.
- Rob, kérlek... - suttogtam elgyengülve. – Nem bírok tovább várni.
- Pedig kénytelen leszel – lehelte csukott szemmel.
Elégedetlenkedve morogtam. A szívemben tomboló szerelem szétterjedt, most már nem értem be annyival, hogy a lelkünk egy volt. Arra vágytam, hogy a testünk is eggyé váljon. Érezni akartam, hogy az enyém, hogy bennem van, hogy nincs külön ő és én, csak mi, csak mi ketten, egyesülve. El akartam szakadni a valóságtól, ki akartam szabadulni a testemből. A vágy szabadságát áhítottam.
- Azt szeretném, ha... - nyitotta ki a szemeit. - Ha minél tovább tartana. Szeretni akarlak...
- Tessék? - a fejem kába volt, nehezemre esett gondolkodni.
- Csak... engedd, hogy szeresselek!
Nem tudtam válaszolni. Bólintottam, bár nem értettem egyet vele. Most akartam őt! Ki voltam éhezve az érintésére, a csókjára. Egyszerűen akartam. Mindent, ami ő volt. Mindent, ami vele állt kapcsolatban.
Az arcomhoz nyúlt, ujjai bársony érintésétől libabőrös lettem. A hajamba túrt, ajkai lassan közelítettek az arcomhoz. Centiről centire haladt, finom csókjai sosem estek még ilyen jól. Miután végzett az arcommal, a pólómhoz nyúlt. Egy könnyed mozdulattal levette rólam, majd ugyanilyen természetességgel kikapcsolta a melltartómat. Pillantása akaratlanul is elidőzött idomaimon. Nem tudom, mi játszódhatott le benne, de meggyorsította a vetkőztetésemet. Amint kiléptem a papucsomból, kibújtatott a sortomból, és ujjai már a bugyim szélénél táncoltak. Végigsimított rajta, aztán... bent is volt.
A szívem hevesebben kezdett dobogni. A légzésemet jóindulattal sem lehetett normálisnak mondani.
Már attól, hogy a keze a bugyimban volt, majd elájultam. Lassan, higgadtan közelített nőiességem legérzékenyebb pontjához, majd elégedetten elmosolyodott, amikor az első nyögés kibuggyant belőlem. Ujjainak játéka után senki sem várhatott el tőlem több önfegyelmet, lenyúltam, letoltam magamról a bugyit, és sebesen kiléptem belőle. Miközben finoman rákulcsoltam az egyik kezemet az övére, s közelebb húztam magamhoz, ajkaimat a nyakára tapasztottam. Mindketten ziháltunk, én kezének őrjítő kényeztetésétől, ő a nyakára hintett csókjaimtól.
Egyikünk sem akarta, hogy ennek itt és most vége legyen, ezért Rob felkapott a karjaiba, és a hálóba sietett velem. Nem néztünk se jobbra, se balra, csak arra koncentráltunk, hogy az ágyba jussunk. Az ajkait falva a haját téptem, keze fel-alá járt a testemen. Egyszercsak eltolt magától, a kezeimet összefonta a fejem felett, és csókolni kezdett. A nyakamnál kezdte, s lefelé haladt. A melleimhez érve nyelvét is bevetette, kíméletlenül űzött előre a vágy ösvényén. Fájdalmasan keményre szopogatta a mellbimbóimat, első sikolyom hallatán a hasam alsó, hihetetlenül érzékeny részére tért át. Szeretkezéseink alkalmával megtanulta, hogy milyen könnyen kényeztethető ez a terület, elég volt végighúznia az ajkát, hogy remegjek. Most is így történt. Nehezen szedtem a levegőt, s mikor nyelvével az alhasamat érintette, lenyúltam hozzá, és undorító, önző módon lejjebb toltam. Hallottam ahogy halkan felnevet, s ez némileg megnyugtatta felbolydult lelkemet.
Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a büntetést, de már vége lehetett volna! Rob még mindig őrjítően lassú volt. Apró csókokat lehelt szemérmemre, s hiába ringatózott már a csípőm a vágytól, nem tért a lényegre.
- Rob, kérlek!
Rob felpillantott rám a lábaim közül, amitől úgy éreztem magam, mintha egy mocskos pornófilmben lennék, mégsem jöttem zavarba. Miért is jöttem volna? Nem kellett szégyenkeznem amiatt, hogy vágyom rá, hogy akarom őt, sem amiatt, hogy ez az érzés kölcsönös. Természetes volt, magától értetődő, ösztönös. Minden sejtünkbe ezt kódolták, csak kellett valaki, aki kiváltja, előhozza belőlünk. Nekem ő volt ez a különleges személy.
Egyszerűen megadtam magam a szenvedély előtt, amikor megkérdezte, szeretném-e, ha továbbmenne. Csupán egy sóhajtásra futotta tőlem.
- Ezt igennek veszem – a végét már alig értettem, ugyanis egész arcát belém temette.
Nem bírtam, vagy inkább nem akartam visszafogni magam, a csípőm fel-le mozgott, szégyentelenül hangos nyögések és sóhajtások szakadtak ki belőlem. Le mertem volna fogadni, hogy minden nőből ezt váltotta volna ki. Rob saját vágyairól teljesen megfeledkezve, ujjaival, nyelvével és ajkaival összedolgozva hajtott a csúcs felé. Szorgosságának hamar meglett az eredménye, a lepedőbe markolva, fejemet hátravetve, szemeimet lehunyva hangosan sikítva élveztem el.
Rob azonban nem hagyta abba. Ujjai végigjárták a testemet, a combomat simogatta, miközben apró csókjai a melleimet érték. Én a kielégüléstől elpilledve hevertem, ő meg csak cirógatott, csókolgatott, leheletétől remegett minden porcikám.
Hiába tett meg mindent, nekem ez sem volt elég. Én is ízlelni szerettem volna, aztán... végre az övé akartam lenni teljesen.
Felhúztam magamhoz, minden szenvedélyemet egy csókba sűrítettem. A mellkasát karcolgattam, ő pedig vad morgásával biztatott egyre nagyobb hevességre. Letéptem róla a maradék ruhát, s a hajába túrva bújtam szorosan hozzá. Ölem az övének dörzsölődött, egyre nagyobb és nagyobb vágyat csiholva benne. Megvadított a közelsége, a légzése, férfias hangjai... Egy határozott mozdulattal hátradöntöttem, és már a csípőjén is ültem. Medencéjén körözve már nem volt sem türelmes, sem késlekedő, zihálva húzott magához egy csókra, majd hagyta, hadd tegyek úgy, ahogy szeretnék. Felsőtestére lehelt csókjaim után, lejjebb csúsztam, meredező férfiasságát vettem kezelésbe. Még csak a kezemmel dolgoztam rajta, de Rob már hörgött, karjai esetlenül hevertek remegő teste mellett. Saját szenvedéseimből kiindulva nem várattam sokáig. Gyors nyelvcsapásokkal néhány perc alatt kicsaltam testének zamatos nedveit. Kielégülése után ismét hozzábújtam, az arcát csókolgattam, amit meglepő módon simára borotvált. Ujjaimat újra meg újra belefúrtam selymes hajába.
Néhány percig pihegve feküdtünk egymás mellett, csak csókolóztunk és simogattuk a másikat. Ujjaink összefonódtak, homlokunk összekoccant, elvesztünk a másik pillantásában. Rob szeme homályos volt a vágytól, de még így is láttam a benne csillogó szerelmet. A szerelmet, ami értem égett.
Annyira szépséges volt... újra beleszerettem. Megint. Sokadszorra. Nem untam meg, ahogy a szívem beledobban a közelségébe, a látványába. Boldoggá tett, hogy még ennyi idő után is lenyűgöz minden mozdulatával, pillantásával, lélegzetvételével. Ő volt az igazi, teljesen biztos voltam benne. Senki más nem lehet annyira tökéletes a számomra, mint ő.
Pár perc elteltével ismét beindultam, az ajkába haraptam és magamra húztam. A vágy mindkettőnket uralt, űzött a beteljesedés, a mindent megsemmisítő tökéletes boldogság felé, szenvedéllyel korbácsolva testünket.
Férfiassága teljes nagyságában pompázott, mire akaratlanul is megnyaltam a számat. Kettőnk közé nyúltam, s egy kis cirógatással segítettem rá. Rob belenyögött a csókunkba, keze becsúszott a fenekem alá, és végre megtörtént aminek meg kellett történnie. Egy finoman határozott mozdulattal hatolt belém. Belőlem egy kisebb sikoly, belőle egy férfias nyögés tört elő. Alig kaptam levegőt a régi érzéstől. Újra egyek voltunk. Nagyon-nagyon hosszú idő után.
Nem bírtam magammal, a fenekébe markolva mozgásra késztettem, miközben egy tüzes csókot leheltem az ajkára. Nem kellett sokáig biztatni, mozgásba lendült, továbbra is óvatosan, kényeztetően. Hiába próbáltam engedelmes lenni, és hagyni, hogy mindent úgy csináljon ahogy akarja, nyakamra hintett nedves csókjai elvették az eszem. Nem volt elég amit belőle kaptam, többet akartam. Még mindig többet. Egy ügyes mozdulattal átgurultunk, s most már én voltam fölötte. Ujjaim a hasát simogatták, miközben fel-le, s körkörösen mozogtam. Pillanatok alatt kimelegedtünk. Illatos veríték borította a testünket, a hajunk összekócolódott. Mégis gyönyörű volt. Gyönyörű, mint mindig.
- Annyira gyönyörű vagy! - suttogta mélyen a szemembe nézve.
- Te beszélsz? - kuncogtam fel. - Olyan jó végre veled lenni! – tettem hozzá mosolyogva.
Egy percre sem hagytam abba a mozgást. Folyamatosan hullámoztunk, a testünk nedvesen simult össze, kapkodva vettük a levegőt. Szerelmeskedésünk hangjai betöltötték a szobát.
Rob egyik kezét a melleimre vezetve cirógatni kezdte azt, míg a másikkal közénk nyúlt, s összekapcsolódásunk pontját tapogatta ki. Ekkor a mennyország szakadt rám. Hangos sikítás robbant ki a mellkasomból, remegve omlottam Rob testére, miközben ő minden eddiginél mélyebben merült el bennem, s egy szinte már állatias hörgés kíséretében csatlakozott hozzám mennyei szárnyalásomban. Az agyam elborult, kilőttek a csúcs rakétájával, hogy valami távoli, ismeretlen bolygón kössek ki, ahol nem vagyok ura mozdulataimnak, gondolataimnak, sőt, még érzéseimnek sem. A szemem káprázott, elvakult a milliónyi tűzijátékszerű fénytől.
Percekig nem hallatszott más, csak megdöbbentően heves lélegzésünk és gyors szívdobogásunk.
Nem tudom, mennyi időnek kellett eltelnie, hogy valamennyire magunkhoz térjünk és felfogjuk a történteket. Biztosra vettem, hogy egyikünk sem élt még át ilyen elemi, ilyen erős, ilyen minden mást eltörlő orgazmust. Az összes sejtem remegett az átélt gyönyörtől, a fejem kusza volt a legkülönbözőbb gondolatoktól, mégis minden megnyugtatóan üressé vált. Üresen teljessé.
- Ezt akarom mindennap! – szakított ki a gondolataim közül Rob rekedtes hangja. - Mostantól minden nap érezni akarlak. Úgy, mint az előbb.
- Neked is annyira jó volt, mint nekem? - kijelentés és kérdés között valahol félúton járt a hangom.
- Viccelsz? - nevetett fel édesen. – Az nem kifejezés! Soha nem volt még részem hasonlóban. Ez... elképesztő volt!
- Igen, az – merültem el szemének kékes-szürkés tengerében - Jobb volt, mint eddig bármi, bármikor. És ha belegondolok, hogy ez milyen nagy szó, hiszen veled mindig jó volt, sőt, nem is csak jó! Tökéletes! - tettem hozzá elgondolkodva. Rob elégedett vigyora levakarhatatlan volt.
- Talán azért, mert most már végre elhiszed, hogy te vagy számomra az egyetlen, az igazi! Hogy nem kell senki más, csak te. Mert te vagy a mindenem. Rád van szükségem. Csak rád! Szeretlek!
- Nincs több kétség – súgtam vallomásától meghatottan.
- Nincs több kétség – ismételte, majd újra maga alá gyűrt és csókolni kezdett, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk.