27.rész

Boldog karácsonyt!



Annie és én gyorsan alkalmazkodtunk a kialakult helyzethez.Felváltva vigyáztunk Robra.Mindig volt mellette valaki,így tudtunk neki segíteni.Sokkal könnyebb volt,mint képzeltem.Ebben nagy szerepet játszott Rob.Pár nap alatt megtanulta kezelni a fennálló helyzetet,utána nem volt gond.Az orvosa hetente kétszer utazott le megvizsgálni.Azt mondta,hogy szépen fejlődik és ha így halad,akkor fel fog épülni.Új gyógyszereket is kapott,amik ha lehet még jobban csillapították a fájdalmait.Sokat aludt és pihent,és a szerető gondoskodás meghozta a hatását.Jó volt újra vele lenni.És lassan,de biztosan Annie is javult.Először csak telefonálni kezdett a barátainak,majd találkozni kezdett velük.Fokozatosan többet nézett tv-t és zenét is hallgatott.Karácsonyra a színes ruhái is előkerültek.Robnak nem meséltem Annie sötét korszakáról.Eszem ágában sincs hamis bűntudatot kelteni benne.Elég ha engem gyötör bűntudat a történtek miatt.Annie nem mutatta jelét,hogy haragudna,de nekem ez sem volt elég.Magamat hibáztattam mindenért.Valakinek vállalnia kellett a felelősséget és ebben a helyzetben nem volt kérdés,hogy kinek.Bűnös voltam,vétkeztem.Nem tudom,hogy nyerek-e valaha feloldozást.


Nemsokára eljött a Karácsony.April és Josh eljött velem karácsonyfát választani és venni.Josh kocsijával hazahoztuk,majd Annievel karácsonyi zenéket hallgatva feldíszítettük.Rob a fotelből figyelte önfeledt tevékenységünket,néha szólt,hogy mit hova tegyünk és elment kicserélni a lejárt cd-t.Annievel nagyon jól szórakoztunk Rob karácsonyi viccein,nagyokat nevettünk hármasban.Igen,ez volt az első közös karácsonyunk.Megegyeztünk abban,hogy ezt évek múlva is emlegetni fogjuk!
Sammel,Aprillel és Annievel sütiket sütöttünk és kidekoráltuk a házat.Sam,mikor harmadik feldogozásban hallottuk a rádióban a White Christmas-t,nagyon kiakadt.Mi ezen csak jót nevettünk,de ő alaposan felhúzta magát.A békesség kedvéért kikapcsoltuk a rádiót,helyette mi énekeltünk.Rob kijött a hangzavarra (remekül kezelte a tolókocsit,a lakásban mindig azzal közlekedett) és így eljött az a pillanat,hogy bemutassam a barátaimnak.
-Hé,mi folyik itt?-kérdezte vidáman.A szemébe visszatért a régi csillogás,nagy örömömre.
-Hey,Rob!-integettem neki.-Itt az idő,hogy megismerd a legnagyobbakat!
-Már találkoztam az elnökkel.-nevetett fel,de azért közelebb jött.
-Annie átvennéd Samtől?-kérdeztem a csokimártás felé mutatva.
Annie készségesen bólintott és Sam mellett termett.Elvette tőle a kanalat és kevergetni kezdte a mártást.Sam felénk táncolt.Szexisen lehajolt és kezét Rob felé nyújtotta.Rob kezet rázott vele.
-Helló,Sam McCord vagyok.Rachel legjobb barátnője.
-Helló,Robert Pattinson.-ez kb.úgy hangzott,hogy ROBERT pattinson.A Robertet kihangsúlyozta,a Pattinsont meg elmotyogta.Fölösleges volt ezt csinálnia,hiszen Sam és April is tudott róla.De azért egy próbálkozást megért!Azt különösen értékeltem benne,hogy nem vágott fel milliókat érő nevével.
-Az egyik.-nevetett fel April.Máris Rob mellett volt.Ő is kezet rázott vele,majd bemutatkozott.
-Szia,April Williams vagyok.Rachel másik BFF-je.
-Tudnom kéne,hogy ez mit jelent?-vágott értetlenkedő arcot Rob.-Felvilágosítást kérek!
Erre mi,lányok fergeteges nevetésben törtünk ki.Azt hittem nem tudom abbahagyni a nevetést.Végül valahogy sikerült,bár ebben közrejátszott,hogy Rob megszólalt a tőle telhető leghangosabban.
-Hahó,én fiú vagyok!
-Észrevettük.-válaszolta Sam kihívó mosollyal,mire még jobban nevetni kezdtünk.Most azonban Rob is csatlakozott.Percek múltával abbahagytuk a hahotázást,s végre értelmesen (?) kezdtünk beszélni.
-Hát,azt hiszem,hogy nagyon le vagy maradva.-szólalt meg April.-Vagy húsz évvel.
-Ah,már a dédszüleink és BFF-eztek.-vetette oda lazán Sam.Visszament a tűzhelyhez és ott kezdett tüsténkedni.April is visszament és segített.Annie Robhoz sétált és leült mellé a földre.
-Fel fogsz fázni!-figyelmeztette Rob.
-Oké Apu!Megyek és hozok egy párnát.-forgatta a szemeit válaszul.
Erre Sam és April megint kuncogni kezdett,de én csak bólogattam.Annie egy perc múlva egy nagy ülőpárnával tért vissza.Letette,majd leült rá.Kezét Robéra tette.Elmosolyodtam ezen a kedves megnyilvánuláson...Annyira összetartoztak...
April csípős megjegyzése rántott vissza a valóságba.
-Hé,Rachel,csak álldogálsz ott vagy csinálsz is valamit?Vagy olyan sok sütit ettél,hogy nem bírod megemelni a nagy feneked?


"Szent Este.Egy olyan álomvilág,ami mindenkit magával ragad.Kivétel nélkül.Nincs olyan ember ezen a bolygón,aki nem ismerné és nem szeretné szíve legnagyobb szeretetével.Igazi ünnep.Egy csoda ünneplése,amit még száz év múlva is ismerni fognak az emberek.A házakat mesés köntösbe bujtatják a csillogó szemű,szorgos kezű emberek.A tisztára súrolt házak konyhájából étvágygerjesztő illat szállingózik.Hisz mindenki imádja azokat a karácsonyi sütiket,nem?A különleges muffinokat,a beigle-t,a mézeskalácsot,a hókiflit...Az emberek izgatottan készülnek.Ajándékot vesznek és készítenek egymásnak,őszinte szeretettel.Ilyenkor mindenkinek van egy kedves szava és mosolya a másikhoz.Már ez önmagában egy ajándék.Aztán ott vannak a fantasztikus karácsonyfa alatt azok az ajándékok,amikre már mióta vágyunk.Még jobban örülünk neki és még hálásabbak vagyunk ebben a helyzetben.A gyertyák fénye,az égők simogató fénye...Az ember másra sem vágyik!A kellemes meleg,ami szinte csak árad felénk...Más se melegítsen!A fenyőfa,a sütemények és a csillagszóró keverékének semmihez sem hasonlító illata,amit mélyen elraktározunk magunkban,hogy egy szomorú pillanatban elővegyük,s táplálkozzunk belőle.A szeretet ami itt összegyűlik,segít minket a szürke hétköznapokban.Amikor a család karácsonyi dalokat énekelve az alaposan megrakott asztal köré gyűlik....A jóízű nevetések,a jópofa tréfák...A mély beszélgetések,amikre máskor nincs idő...Könnyebb szívvel megyünk vissza a gyűlölt mókuskerékbe az ünnepek után.És a ránk szaladt kilók sem ronthatják el felhőtlen örömünket,amit a családdal töltött felejthetetlen pillanatok szereztek."
Na mit gondolsz?
-Ez...egyszerűen tökéletes Rachel!-szólt Rob meghatottan.Megbűvölve nézett rám.
-Ne változtassak rajta?-kérdeztem tétovázva.Én nem voltam túlzottan megelégedve a cikkel.
-Nem,nem kell.Úgy jó,ahogy van.
-Oké...Akkor így marad.-vontam meg a vállam.
Robra néztem aki ügyetlenül próbált testhelyzetet változtatni.Nyilván nem volt túl kényelmes a kanapé.
-Segítsek?-kérdeztem,de ő csak a fejét rázta.Kicsit mocorgott,majd ismét letette a fejét.
-Annyira sajnálom,Rob.-mondtam,miközben szívemet újult erővel vette be a bűntudat.
-Tudom,már mondtad.De nem kell,Rachel.
-De igen,kell!Ez az egész az én hibám!-kiáltottam fel.
-Nem a tiéd!Egyedül én tehetek erről.Meg egy kicsit a taxisofőr.Senki más nem hibás, Rachel!
-Ha nem ragaszkodom ahhoz,hogy ide utazz akkor nem ütött volna el az a kocsi!Nem kellett volna erőszakoskodnom.-makacskodtam.Miért nem látja be,hogy az én hibám minden?
-Rachel,ezt most fejezd be!Nem tehetsz róla!Nem vagy hibás ebben!Ne emészd magad!-Rob nem tűrt ellenkezést.-Másról viszont igenis tehetsz!
-Miről?-rémültem meg.
-Nem kaptam meg a karácsonyi ajándékom.
-De...
-Mikor csókoltál meg utoljára?-vágott a szavamba.
-Én...akkor amikor elutaztál Los Angelesbe.-sütöttem le a tekintetem.
-Az nagyon rég volt...-ujjaival csalogatott magához.
Mintha nem is az én testem lenne,felálltam és lettem az asztalra a jegyzeteimet.Odamentem a kanapéhoz,amit mostanában szinte mindig Rob foglalt el.Letérdeltem előtte.Kezembe vettem a kezet,amit mostanában annyit fogtam.Nem tudtam megunni az érintését.Rob megszorította a kezem.Kezünkről az arcára vándorolt a tekintetem.Megint eltűnődtem,hogy lehet valaki ilyen gyönyörű...És hogy lehet az,hogy neki én kellek?Hihetetlen!Hiszen annyi karcsú,baba szépségű,hosszú fényes hajú,csillogó szemű,tehetséges és gazdag,de legfőképpen híres nő van körülötte...Egyik jobb parti,mint a másik!És mégis én kellek neki...Felfoghatatlan!De egyértelműen a legjobb dolog ami valaha is történt velem.Pillantásunk összekapcsolódott,elmerültünk egymás lelkében.Soha nem tudnám megunni vagy nem szeretni ezeket a szemeket,ezt a csodálatos pillantást...Éreztem amint szerelmünk vulkánja működésbe lép,tudtam,hogy ennyinél nem fogunk megállni.Amint erre gondoltam Rob megszólalt:
-Gyere,Rach.-senki nem hívott rajta kívül így.Imádtam ahogy a nevemet súgta.Igen,elég volt azt mondania,hogy "Rach",s én máris elvesztem.
Arrébb húzódott,így közelebb férkőztem hozzá.Lassan felemelkedtem és ajkaimat az övéire szorítottam.Máris beindult az a leírhatatlan folyamat,ami mindig beindult,ha ajkunk összeért.Ajkaim önként és ösztönösen váltak el egymástól,s vették birtokba az övéit.Nyelve bekéredzkedett a számba.Engedtem neki.Olyan csók volt ez,mint amit a filmekben látni.Rob előtt nem hittem volna,hogy megtapasztalhatom.Ennyi nem volt elég egyikünknek sem.Egyik kezemmel a hajába túrtam,a másikkal az arcát simítottam.Ép kezével a hátamat kezdte simogatni.Minden érintésétől megborzongtam,annyira jólesett.Pár percig így kényeztettük egymást,de utána minden megváltozott.Csókja éhesebb lett,érintése gyorsabb és forróbb.A bőröm szikrákat kezdett hányni,ott ahol hozzá ért.Annyira tudta,hogy mit kell csinálnia!Nem bírtam tovább.Elszakadtam tőle,gyors,zaklatott mozdulatokkal szabadultam meg ruháimtól.Mire végeztem ő is levette a papucsát és a zokniját.Segítettem neki,hogy a többi ruhadarabja is lehulljon róla.Aztán ismét csókolózni kezdtünk.Vadabb,szenvedélyesebb és forróbb csók volt ez,de nem bántam.A keze ismét cirógatni kezdett.Ezúttal azonban a csípőmet és a fenekemet is célba vette.Bal kezemmel az arcát és haját simítottam,a jobbal bebarangoltam tökéletes felsőtestét,külön előnyben részesítve a hasa alján lévő selymes szőrszálakat.Egyre gyorsult a légzésünk,már hallani lehetett zihálásunkat.Lassan eljött az idő.Én az ajkába haraptam,ő a fenekemet markolta.Amikor belém hatolt,szinte csillagokat láttam a gyönyörűségtől.Egy pillanatra sem hagytuk abba a simogatást és a csókváltást.Nem is tudtuk volna...
-Szeretlek!-sóhajtotta Rob két mozdulat között.
-Én is szeretlek.-válaszoltam,s újra megcsókoltam.Kedves,játékos csók volt.
Éreztem,hogy minden porcikám megszabadul a kellemetlen feszültségtől.A terhek lehullottak rólam.Egyre lazábbnak éreztem magam.Teljesen kikapcsoltam,csak Rob és én léteztünk.Csak mi.Mert összetartozunk.A két fél egy egészet alkot...És...
-Hiányoztál.-suttogta Rob.
-Te is nekem.-akartam mondani,de a kettőnk közé robbanó orgazmus miatt,csak érthetetlen motyogás jött ki a számból.
A vulkán kitört,a láva elöntött minket.A szoba,a tárgyak,a bútorok,a levegő...minden olyan forró volt.Égetett.Végleg elvesztettem az uralmat a testem felett.Nem,nem csak testem felett...minden felett.Rob azonban még suttogott valamit:
-Boldog karácsonyt!