10.rész

Fájó szív



A taxi megállt a házunk előtt.A sofőr hangjára felkaptam a fejem és könnyes szemekkel a házra pillantottam.A háznak egy bizonyos ablakára.Arra számítottam,hogy Annie az ablaknál fog állni,és onnan lesi,hogy mikor jövök már.De nem várt.Az ablak sötéten nézett vissza rám.Nem bírtam bemenni.Elfordítottam a fejem a háztól és csak ennyit mondtam az előttem ülő férfinak:
-A BB-be,legyen szíves.
A fickó zavartan pislogott rám:-Hogy hova,hölgyem?
Hát persze!Csak néhányan ismerték az eldugott pub rövidített nevét.
-Billy Bárjába,kérem.
Most már értette,hogy mit akarok és indított.Fellélegeztem amikor elhajtottunk a házunktól.Elkezdtem kotorászni a táskámban,a mobilomat kerestem.Elővettem és bekapcsoltam.10 nem fogadott hívásom volt Annietől,az egyik fele tegnap éjszaka,a másik ma jött.Küldött két SMS-t is.Az egyik tegnap éjfélkor jött:
"Hol vagy már?Minden rendben?Miért nem veszed fel?Úgy aggódom!Hívj amint tudsz!Szeretlek:Annie"
A másik ma reggel jött,9:24-kor:
"Ezt nem hiszem el!Hol vagy?Miért vagy kikapcsolva?Mi történt?Hívj föl!!!Annie"
Nem tudtam volna beszélni vele ilyen állapotban,még most is sírtam és remegtem.Inkább írtam neki egy üzenetet,csak hogy ne aggódjon:
"Minden rendben,ne izgulj!Nemsokára hazamegyek és mindent elmagyarázok.Szeretlek!Puszi:Anya"
Na jó,ezt is elintéztük.Ekkor láttam meg,hogy Rob is keresett.Nyolcszor hívott fél óra alatt.Nem foglalkoztam vele.Újra kinyomtam a telefonom,és zsebkendőt kezdtem keresgélni a táskámban.Megtöröltem az arcom és kifújtam az orrom.Remegő sóhaj hagyta el ajkaim.Igyekeztem megnyugodni,és összeszedni magam.
-Megérkeztünk!-hallottam a taxis hangját.
Na,ez gyors volt.Vagy ennyi ideig tartott amíg aránylag összeszedtem magam?
Kikecmeregtem a kocsiból és kifizettem az út árát.Már épp fordultam el,és mentem volna be a bárba,amikor a taxis utánam szólt:
-Minden rendben,hölgyem?
Visszanéztem rá,mosolyt erőltetve az arcomra:-Igen,köszönöm.
Nem hitt nekem,rosszalóan megcsóválta a fejét,és mondott valamit,amit nem értettem.Szerencsére leszállt rólam és elhajtott.Besiettem Billy Bárjába,ami egy eldugott pub volt az egyik lakótelep sarkán.Nem csodálkoztam amikor láttam,hogy rajtam kívül csak ketten vannak a bárban.Ez a hely nem arról híres,hogy nem lehet bejutni,maximum akkor,ha három hónappal azelőtt helyet foglaltál.Nem arról híres,mint a tegnapi étterem.Egy férfi búskomor fejjel sört iszogatott,és újságot olvasott.A másik vendég,egy fiatal nő volt,a laptopján babrált valamit és teát kortyolt.A pulthoz léptem,s már hallottam is a pincérnő magassarkújának kopogást.Ez Sam-gondoltam,és tényleg ő volt az.Megismertem a lépteiről.Feltűnt Sam,az egyik barátnőm.Az órámra pillantottam.April is bármikor feltűnhet.Úgy beszéltük meg,hogy beülünk dumcsizni és iszogatni Samhez.Akkor ki gondolta volna,hogy így sül el ez az egész?

A két legjobb barátnőm:Samantha McCord és April Williams.Azaz Sam,mert utálja ha Samanthának szólítják.April meg ki nem állhatja ha Apnek,vagy hasonlónak nevezik.Érdekes,hogy még ebben is különböznek.Igen,ebben is!Plusz még a külsejükben,a viselkedésükben és bizonyos tereken a gondolkodásukban is.
Sam magas volt,izmos,és nagyon csinos.Hosszú,hullámos vörös hajzuhataga és szikrázó zöld szeme fantasztikusan mutat napbarnított bőrén.Szépségét és formás,karcsú alakját az öltözködésével is kihangsúlyozza.Egyedi,vagány és nagyon szexi (néha talán túl szexi) cuccokat hord.Most is kihívóan nézett ki:piros lakkmagassarkú,fekete neccharisnya,fekete bőr miniszoknya,piros 3/4-es bő blúz,egy halom fekete és ezüst karkötővel a karján és csillogó ezüst fülbevalóval a fülében.Fényes vörös haja szabadon lebegett szépen kifestett arca körül.Pedig Billy (a bár tulajdonosa) nem szerette ha Sam munkában kiengedve hordta a haját.(Ennek ellenére szerette Samet bámulni,amikor így viselte a haját.És csak ritkán szólt érte.)
April átlagos magasságú,vékony lány.Azaz nő,mert annyi idős,mint Sam meg én.Őt a főiskolán ismertem meg.Samet Billy Bárjában ismertem meg,négy évvel ezelőtt,miután kirúgták az előző felszolgálót,a 18 éves Nadine-t.Kiderült,hogy rendszeresen lopott a kasszából,sőt a vendégektől is.Miután a csöppet sem bizalomgerjesztő lány elment,Sam került a helyére.Ő eredetileg nem is pincérnő,hanem rajzművész.De ebben a szakmában nem túl nagy a kereslet,így kénytelen volt más munka után nézni.Pincérkedik,és bébiszitterkedik.De az igazi álma,hogy divattervező legyen.Láttam néhány munkáját és lenyűgöző.Én nagyon szívesen hordanám valamelyik tervezését.Remélem sikerül neki megvalósítania az álmait.Megérdemelné!Visszatérve Aprilre,ő teljesen más.Fehér bőre,félhosszú,egyenes sötétbarna haja és kék szeme van.Nem olyan feltűnő,mint Sam.Sokkal inkább átlagos.A "vörös démon" (ahogy April szokta hívni Samet) mellett fel sem tűnik az embereknek.
Aztán ott a viselkedés és a gondolkodás.Sam hirtelen haragú,szeszélyes,felelőtlen és sok mindenben éretlen.Nem veti meg az élet örömeit (magyarul bulik,pia,cigi),szereti a kalandokat és...a féfiakat.Na igen!Fél évnél nem nagyon bírja tovább egy férfi mellett.Képes egy hét után összeköltözni akárkivel,ha úgy gondolja az illető a Nagy Ő.A házasságnak azonban a gondolatát is gyűlöli.April Sammel ellentétben már öt éve ugyanazzal a férfival van.A nálunk két évvel idősebb Josh,jól kereső ügyvéd,ahogy April is az.Egy főiskolára jártunk (először írói diplomát szerzett) majd később ügyvédi címet is magáénak tudhatott.Azon az egyetemen ismerte meg Josht.Első pillantásra egymásba szerettek és azóta is együtt vannak.Nem olyan rég jegyezték el egymást,most pedig közös lakás után kutatnak.Josh művelt,intelligens és vicces is.Az elmúlt évek során nagyon megkedveltük Sammel.Ennyiből is kiderül,hogy April érettebb,komolyabb és felelőségteljesebb.
A különbségek ellenére azonban jól kijöttek,sőt imádták egymást.Viták előfordultak köztük,de ez elkerülhetetlen tűz és víz között.Ilyenkor én voltam a villámhárító.
Abban viszont megegyeztek,hogy őszinte,megértő,segítő barátok voltak.Mindig mellettem álltak és támogattak.Most is rájuk volt szükségem.Ki másra számíthatnék ilyen helyzetben?

Amint Sam meglátott vette a lapot,kézen fogott és a raktárba vezetett.Leültetett egy rozoga székre és mellém guggolt.Nem eresztette el a kezem,a szemembe nézett és arra utasított:
-Mondj el mindent!
Erre újfent kitört belőlem a zokogás,és hadarni kezdtem:
-Tegnap este találkoztam vele.Elmentünk vacsorázni és azt mondta,hogy szeret...És,én...Én...lefeküdtem vele.Elvitt a hotelbe ahol megszállt,és egyszerűen megtörtént...Mert szeretem.Magamnak sem vallottam még be,de így van.És azt mondta,hogy ő is szeret.
-Bántott téged,Rachel?-szakított félbe.Komolyan kérdezte,és úgy is nézett rám.Szokatlanul komolyan.
-Nem,dehogy!-tiltakoztam meglepetten.
-Akkor mit csinált?
-Semmit!Csak...Csak...Azt mondta,hogy ő nem adja fel a karrierjét értünk.Lefeküdt velem,utána meg csak közölte ezt.
Már nyitotta a száját egy szaftos káromkodásra,amikor megjelent az ajtóban April.Furcsa milyen gyorsan kapcsolt,ledobta a táskáját,oda sietett hozzám és átölelt.Még mindig rázott a zokogás.Elkezdte cirógatni a hajam és lágyan ringatott a karjaiban.A tudatom elhomályosult,s lassan belefáradtam a sírásba.Elapadtak a könnyeim,csak bámultam magam elé keserűen.
-Mondj el mindent elölről!-hangzott az utasítás Apriltől.
Mesélni kezdtem.Elmondtam mindent a tegnap estéről és a ma reggelről.Elmondtam az érzéseimet,a gondolataimat,a fájdalmamat.Nem tudom meddig ültünk a sötét,hűvös raktárban,csak azt tudom,hogy egyszer csak vége lett a mondandómnak.Egy darabig ültünk ott némán,szomorúan egymásra pislogva,majd Sam megszólalt:
-Egy pasi sem ér ennyit Rachel!Pláne nem egy ilyen önző,bunkó...
-Állítsd le magad Sam!-hűtötte le April.
Hát igen,Sam meg a nagy igazságérzete!Ami a szívén a száján.Most is jól megmondta volna a magáét,ha April nem állítja le.Ő most is úgy próbálta megoldani a helyzetet,hogy minél kevesebb és kisebb fájdalmat okozzon nekem.
April beszélni kezdett:
-Nem szabad ítélkeznünk.Ki tudja,hogy mit értett azalatt,hogy nem adja fel a karrierjét.
-Szerintem ez nyilvánvaló.-a hangom kimért és keserű volt.
-Nem tudhatjuk.Lehet,hogy nem úgy értette.-próbált tovább csitítani.
-Hanem hogy?-ezt Sam kérdezte.
-Lehet,hogy azt szeretné,hogy adj időt neki.Amíg letudja zárni a munkáit.
-Ilyesmiről szó sem volt,April.-ezt megint én mondtam.
-Akkor...lehet,hogy azt akarja,hogy ti is menjetek vele...
-Los Angelesbe?
-Ja,aha.
-Semmi pénzért nem mennék oda.
-De hát szereted...-ez igazán éles meglátás volt Samtől.
-Akkor sem.
-Édesem.-April a kezébe vette a kezemet.-A szerelemért áldozatokat kell hozni.
-És miért én hozzak áldozatokat?Ha?Eddig nem hoztam eleget talán?-iszonyú dühös voltam,a hangomból sütött az indulat.
-Én nem ezt mondtam.-lövellt felém egy szomorú pillantást.Egyből megbántam amit a fejéhez vágtam.
-Tudom,és sajnálom.Tudom,hogy csak segíteni akarsz.
-Semmi baj.-mondta és megfogta a vállam.-Megértelek.
-Kösz.
-Ez szép és jó,de nem megyünk vele semmire.Valamit ki kell találnunk.-Hát igen,Sam nem igazán szereti a lelkizést.
-Oké!-April elhajolt tőlem.-Van valami ötleted?
-Hát persze!
Kíváncsian néztünk Samre,mire ő elvigyorodott és kerek-perec megmondta:
-Menjünk el bulizni,részegedjünk le és csípjünk fel valami jó pasit!
Rosszalóan néztünk rá,April rá is csapott:
-Ez nem ötlet,hanem baromság!Szó sem lehet róla.Ez nem megoldás,de még megfutamodásnak sem jó.
Én is helyeseltem:
-Édesek vagytok,hogy próbáltok segíteni,de ez nem fog menni.Nem vagyok hajlandó Los Angelesbe költözni,és arra sem vagyok hajlandó,hogy távkapcsolatban éljünk.Két választása van:vagy itt marad velünk Edmontonban,vagy elmegy nélkülünk Los Angelesbe és örökre elfelejtjük egymást.
-Ne haragudj,de ez elképzelhetetlen.-szólt csendesen Sam.-17 év alatt egy normális kapcsolatod sem volt.Most mikor belecsöppent az életedbe,kivirultál.Rád sem lehetett ismerni!Egyértelmű,hogy nem tudsz Rob nélkül élni.Mellette van a helyed!
-Ezt kikérem magamnak!17 évig nem voltam vele és mégis tudtam élni!
Ő nem foglalkozott heves reakciómmal,szokatlanul nyugodtan folytatta:
-Milyen élet ez?Hogy lehet szerelem nélkül élni?
April közbeszólt:
-Nem!Ezt el kell ismerni.
-Látod!-mutatott rá Sam.-Én megmondtam!
-És?-kérdeztem fanyarul.Kezdett elegem lenni.
-És ez azt bizonyítja,hogy te sem tudsz szerelem nélkül élni.És a te szerelmed Rob.
-És ha neki nem én vagyok?
-Elmondásod alapján,igenis te vagy!Mikor akarod észrevenni?
-Nem tudom.Nem tudom!
-Az lenne a legjobb ha most hazamennél.-szólt halkan April.Felsegített a székről,és egy zsebkendővel megtörölte az arcom.-Annie már biztos aggódik.
-Oké.De mit csináljak Robbal?-a hangom elcsuklott amikor kimondtam a nevét.
-Gondold át.Ezt neked kell eldöntened.Csak te tudod,hogy mi a legjobb neked és Annienek is.
-De ne csak az eszeddel gondolkozz,hanem a szíveddel is.-kérte Sam.Ő is felállt a földről.-Nekem mennem kell.Billy már biztos dühöng.
-Hát persze!Én is megyek.-mondtam sóhajtva.
Kimentünk a raktárból.Kint már nem volt időnk beszélgetni,mert Billy már kereste Samet.Még el se búcsúztunk,amikor Billy már mosta Sam fejét.Aprillel az oldalamon kiléptünk a sötét,füstös bárból.Megölelt és azt suttogta a fülembe,hogy tudja,hogy jól fogok dönteni.Legalább ő...