13.rész

Gyertyafény és szerenád



Rob nem ment el.Egész éjszaka velem volt.Először csak öleltük egymást némán,majd elmentünk fürdeni.Együtt merültünk el a nagy kádban.A hab ellepte testünket,a meleg víz lágyan ölelt minket körbe.A fejemet Rob vállára hajtottam.Ő csak simogatta a hajamat,néha az arcomra tévedtek az ujjai.Mélyeket lélegeztem fenséges illatából,s a fürdőszoba fullasztó levegőjéből.Szememet a kádat körülvevő gyertyákon és mécseseken nyugtattam.Megváltás volt a vele eltöltött idő.Igyekeztem nem gondolni semmire,csak élvezni,hogy ilyen közel van hozzám.Féltem,hogy megbántottam,vagy éppen idegesítem lehangoltságommal.Nem akartam terhelni a gondjaimmal.Ezt meg is mondtam neki,de ő biztosított,hogy nem vagyok púp a hátán,hogy nem zavarom és szívesen itt marad velem.Sőt!Raagszkodik hozzá!Némileg megnyugodtam,de nem akartam,hogy rosszul érezze magát,pláne miattam.Romatikus gyertyafényes fürdőzésünk után bementem a hálószobámba és ledőltem.Majdnem el is aludtam.Kikapcsoltam az agyam,nem akartam most semmin töprengeni.Vacsorát készített (noha még egyáltalán nem jártunk vacsoraidőben),amit az ágyban fogyasztottunk el.Tojás,pirítós,saláta,tej,narancslé,palacsinta.Igaz,ezek egyzserű ételek,de remekül főz,el kell ismerni.Kissé meg is lepődtem.A bónusz az volt,hogy el is mosogatott a vacsora után.Ki hitte volna,hogy van még ilyen férfi a világon?Kész főnyeremény!Én csak pihenten,örültem a kényeztetésnek.Mikor visszatért hozzám,közölte,hogy kikapcsolta mobiljainkat és bezárta a bejárati ajtót.Mindent elintézett,most már pihenhettünk.Mellém feküdt és átkarolt.Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem.Egyszerűen hallgattuk a csendet.Nem történt köztünk semmi,még egy csók sem csattant el,s mégis együttlétünk teljes volt,tökéletes.Csak néztem a gyertyák lángját,amit időközben itt is meggyújtott.Tudtam,hogy holnap sok mindent át kell majd gondolnom,de most nem voltam képes rá.Nem ment.Nagyon sok minden történt az utóbbi pár napban és kimerültem.Kiváncsi voltam vajon Rob,hogy érez,mit gondol,mit tervez.Mégsem kérdeztem.Csak néztem az időtlen fényt ami megtöltötte a szobát,és mélyet lélegeztem Robert illatából.Nemsokára ölelésében leltem nyugalmat.

Halk zeneszóra ébredtem másnap reggel.Alig hallható volt,mégis belopta magát a szobába,a fülembe,a szívembe.Nem tudom honnan jött,de abban biztos voltam,hogy Rob gitározik és énekel.Megdörzsöltem a szemem,beletúrtam a hajamba és nagyott sóhajtottam.Kikászálódtam az ágyból,belebújtam a papucsomba és a köntösömbe,majd kiballagtam a hálóból.Most már tisztábban hallottam a lágy dallamot.És azt is tudtam,hogy az erkélyről jön.Odamentem,és akkor megláttam Robot.Egyszerű farmert viselt,és egy világoskék inget.Sem zokni,sem cipő nem volt a lábán.A haja kócosan meredezett az ég felé.Nekem háttal ült,az erkély közepén,a hűvös kőpadlón.Nem ismertem a számot amit énekelt,de ez nem zavart.Elkezdtem figyelni a dal szövegét,s egyből rájöttem miről van szó.Ez egy meghitt hangvételű szerelmes dal volt.Még soha nem hallottam ilyen gyönyörűt.Arról szólt,hogy egy férfi szeret egy nőt,és a nő is szereti a férfit,de mégsem lehetnek egymáséi.Rengeteg probléma adódik,de küzdenek egymásért.Mert nem tudnak egymás nélkül élni!Kiforott,érett,komoly-ezekkel tudnám első hallásra jellemezni.De mikor újult erővel belevetettem magam,észrevettem benne bút és boldogságot,játékosságot és küzdelmet.Csak néztem őt,ahogy mindenről megfeledkezve törökülésben ül,gitározik,és énekel.Nem vagyok túl nagy zeneszakértő,de tuti,hogy egy hangot sem tévesztett.Lassan közelebb léptem hozzá,s hangtalanul leültem mögé.Meglepődtem,hogy nem vett észre,de most már láttam elmélyült arcát,amint átadja magát a zenének.Emberfeletti élmény volt.Pillantásom lejjebb tévedt,láttam hogy az inge nincs begombolva.Végig járattam tekintetem tökéletesen kidolgozott izmain,néhány kósza szőrszálon.Nem foglalkoztam azzal,hogy még mindig szól a dal (a mi dalunk),s ráhajtottam a fejem a hátára.Egy pillanatra megmerevedett,de nem szakította félbe a számot,tisztességesen végigjátszotta.Utána félre rakta a gitárt (ami fogalmam sincs,hogy került hozzá) és felém fordítottta a fejét.Megcsókolta homlokomat,az orromat,az államat.Megborzongtam az élvezettől.Hanyatt döntött a fehér kőpadlón,és tovább csókolt.Csókunk nem akart befejeződni,s én kívántam őt.Lassan,de biztosan vetkőztetni kezdett,majd ő is kibújt a ruhájából.A keze végigjárt a testemen,én pedig újra megborzongtam.
-Ez a mi dalunk,ugye?-kérdeztem két csók között.
-A mi dalunk.-mondta.A hangjától libababőrös lettem.Testem minden pontja pattanásig feszült.
-Szeretlek,Robert!-leheltem.
-Én is szeretlek!Nem akarlak elveszíteni,kellesz nekem!
-Nem is engednélek!
S ezzel összeolvadtunk.Lassan,erősen,s mégis finoman mozgott bennem.Egyik kezemmel az arcát fogtam,s húztam ajkaimhoz.A másikkal a hajába túrtam.Ő két kezét a fejem két oldalára tette és megtámaszkodott velük.Mélyen egymás szemébe néztünk,néha sóhajtottunk egyet.
Az igazi élvezet nem is a szex volt,inkább szerelmes szerenádja,a vallomásunk.Megbizonyosodtam szerelmében,saját érzéseimben is.Soha nem éreztem ilyet más iránt,és tudtam,enélkül az érzés nélkül nem élhetek.A dal,ami elérte nálam a bizonyosságot,misszerint akarom őt,még ott zengett a fülemben,s tudtam,örökké elkísér.