14.rész

Sötét felhők a szerelem kék egén



Szeretkezésünket egy mesés reggeli követte.A reggeliző asztalnál ültünk,rádiót hallgattunk és beszélgettünk.Olyan volt,mintha ezer éve ismernénk egymást,pedig valójában csak néhány órája.Néhány órája,mert biztos voltam abban,hogy Robert a dal alatt bontotta le védő gátjait,s fedte fel igazi énjét.Én is bontogattam már a falat,készen álltam,hogy megismerjük egymást.Fantasztikus volt,ahogy ott énekeltünk és nevettünk a gabonapelyhes tálka fölött,mint két kamasz.Őszinte és mély pillantások váltották a boldog mosolyt arcunkon.Ennél boldogabbak nem is lehettünk volna.Nem számított,hogy nemsokára el kell válnunk,a lényeg az volt,hogy most együtt vagyunk.Az egész délelőtt így telt el,de ez így is volt rendjén.Még nem láttam Robot ilyen boldognak,mint most,és ez elégedettséggel töltött el.Ha rajtam múlt volna ennek a napnak soha nem lett volna vége.Tegnapi dühömet,szomorúságomat és csalódottságomat elfújta szél.Ezt Rob is látta,sőt meg is jegyezte.Nem zavart,inkább örültem neki.Mindent megbeszéltünk,egyről a kettőre,vagy még inkább a háromra jutottunk.Nem érdekelt a tegnap,sem a holnap.Mást se érdekelt volna ebben a helyzetben!Ezt lemertem volna fogadni...És a helyzet az,hogy minél inkább beleszerettem,ahogy mesélt.Más a fél karját adta volna azért,hogy olyanokat tudjon meg Robról,amilyeneket önszántából mondott el nekem.Ahogy mesélt,úgy elevenedett meg a kisfiú,akinek ellopták a cipőfűzőjét,a fiú aki nem foglalkozik a tanulással,a fiú akit imádnak,mint modellt.Minden egyes szóval közelebb kerültem hozzá és mindinkább tudtam,hogy remek ember.Ezek nélkül a dolgok nélkül nem lenne teljes a kép ami kialakult bennem róla.
Ám lassan dél felé járt az idő,úgyhogy ebéd készítéshez láttunk.Nagyon szórakoztató volt,ahogy egymást vertük a fakanállal egy pimasz beszólás után,vagy éppen egymást etettük a forró chilis babbal.Amikor Robert megégette a nyelvét az étellel,elvárta tőlem,hogy egy hűvös csókkal gyógyítsam meg.Jól elszórakoztunk,sokat nevettünk,és egyre többet tudtunk meg egymásról.Az ebédet (ami roppant jól sikerült) az erkély hideg kőpadlóján,a falnak támaszkodva fogyasztottuk el.Egy nagy tálból falatoztunk,leginkább egymást etetve.Természetesen szóba került Annie is.Elmondta,hogy "apró" afférunk után kijelentkezett a hotelből és ide jött.A táskáját Annie szobájában rejtette el,így került hozzá a gitár is.Elmesélte (nagy örömömre) ,hogy mindig elviszi magával a gitárt.Elmondása szerint ez a mentsvára,az ő végső menedéke,egy barát akihez mindig fordulhat.A zene örömmel tölti el,megnyugtatja és segít neki megtalálni a jó utat.A dal,amit hallottam a ő szerzeménye volt,és kettőnkről írta.Senki nem hallotta még,és senki nem tud róla kettőnkön kívül.Arra következtettünk Annie táskája és szanaszét hagyott szennyese alapján,hogy kora reggel,vagy még inkább hajnalban eljött,lerakta a cuccát,elvitte az iskolatáskáját,és a barátnőivel ment suliba.Aggódtam érte,bár Rob szerint ez teljesen felesleges volt.Volt abban valami amit mondott,de mégis:ki tudja?Lehet,hogy még mindig mérges ránk,vagy bántott,esetleg sértett!Nem tudhatjuk!Nélküle viszont nem volt ugyanaz a boldogság,megakartam osztani vele az örömömet.Igaz,Robert itt volt nekem,de még ő sem tudja pótolni Anniet!Ő mégis csak a lányom!Bíztam benne,hogy ha hazajön mindent tisztázni tudunk,mást nem tehettem.Megbeszéltük Robbal,hogy nem keressük,nehogy azt higgye nem bízunk benne,vagy ilyesmi.
Ebéd után egy kis házimunkához láttunk.Elmosogattunk,már ha arra a habpartira lehet azt mondani,hogy mosogatás.Az az igazság,hogy inkább egymást mostuk,mint az tányérokat,evőeszközöket és poharakat.Mire mindent elmostunk tetőtől talpig vizesek és habosak voltunk.Ezért aztán Rob elment zuhanyozni,én meg elkezdtem rendet vágni a lakásban.Sebtiben elpakoltam,beágyaztam,kiszellőztettem és ruhát készítettem Robnak is,és magamnak is.Bekapcsoltam a vezetékest.De jó-gondoltam gúnyosan-öt új üzenet.Vajon kinek hiányoztam?Az első üzenet Apriltől jött,ma reggel 9:25-kor:
-Rachel?Minden rendben?Miért kapcsoltad ki a telefont?Gáz van,szóval hívj fel,amint tudsz!Fontos!Puszi!
Mi lehetett ilyen fontos?Na mindegy,majd az üzenetek után felhívom.
A második üzenet Samtől jött,ma 10:10-kor:
-Húúú,Rach,ha ez te vagy nagy baj van!Hívj fel,beszélnünk kell!
Na,de jó!-gondoltam most már keserűen.-Mi ütött most mindenkibe?Milyen nagy baj van?Egyre erősebb késztetést éreztem ahhoz,hogy csatlakozzak Robhoz a fürdőben.Meghallgattam a harmadik üzenetet:
-Megint én vagyok az,April.Mi bajod van?Miért vagy kikapcsolva?Hívj már fel!
A negyedik üzenet Christől jött.Ő annak a könyvkiadónak volt a főnöke,amelyik intézte a könyveim kiadását.Remélem ez csak véletlen!
-Szia Rachel!Christopher Saymond vagyok.Ma láttam egy érdekes újságcikket,és gondoltam felhívlak.Bár ha igaz,akkor ez nem telefontéma...Azért hívj fel,oké?Szia!
Hát,ez nem igazán tűnik véletlennek!A szívem egyre hevesebben vert és most már komolyan aggódtam.Mi folyik itt?Annyi biztos,hogy nem túl jó dolog...
Az ötödik üzenet tűnt a legdurvábbnak,ugyanis anyámtól jött:
-Helló,szivi!Itt Anya beszél.A mai újság elég személyesnek bizonyult,és azt hiszem beszélnünk kellene.Majd hívj fel!Puszi neked is és Annienk is!
Most már tényleg nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.Már tárcsáztam is Aprilt.Minél hamarabb tudom meg,hogy mi folyik itt annál jobb.Essünk túl rajta.
-Helló April!Rachel vagyok.Miért kerestél?-nem tudtam leplezni izgatottságomat,a hangom remegett.
-Jaj,végre,hogy felhívtál!Már órák óta erre várok!
-Akkor mondd már,hogy mi a baj!
-Hát...tudod van az a pletykalap,a StarSugar.
-Az ami minden kedden és pénteken a legszaftosabb pletykákkal jelentkezik?
-Ja,az.
-Úristen,mi van vele?
-Hát...Azt hiszem te vagy a címlapon!