19.rész

Hidegzuhany



A hír úgy ért,mintha egy vödör jeges vizet öntöttek volna a nyakamba.Nem emlékszem,hogy mikor éreztem ezt az érzést utoljára.A kétségbeesés,az aggodalom és a félelem keserű ízű bombáját.A szívem kihagyott egy ütemnyit,ha lehet még jobban leizzadtam,a kezem és a lábam is remegni kezdett.A torkomban erősebb lett a gombóc,a fülem zúgott és émelyegtem.A megdöbbenéstől kapkodva szedtem a levegőt.
Fred ebből nem érzékelt semmit,monoton hangon tovább beszélt.
-A sofőr későn vette észre és elgázolta.A helyszínen rengetegen tartózkodtak,hamar jött a segítség.A taxis megpróbált elmenekülni,de elkapták a kiérkező rendőrök.A szemétláda!-bosszankodott velem nem törődve.
-Robbal mi van?Azt mondja már maga szadista szemétláda!!!-üvöltöttem bele a kagylóba magamból kikelve.Remegtem és a szívem majd kiugrott a testemből.Belehalok ha meghalt!Nem halhatott meg!Istenem,könyörgök mondd,hogy nem halt meg!Lerogytam a földre,a kezeim most görcsösen kapaszkodtak a kis asztalba,amin a telefont tartottuk.Éreztem amint hatalmába kerít a pánik.Fenyegető könnycseppek gördültek végig az arcomon.
-Nyugodjon meg,hölgyem!Nincs semmi baj!És különben is,ne velem veszekedjen!-egy kis élet ébredezett a hangjában.
-MI VAN ROBBAL???-taglaltam dühösen a férfinak,aki csöpett sem volt tekintettel rám.
-Szinte azonnal bevitték egy kórházba.A St.Ann kórház magán részlegében kezelik.Az intenzív osztályon fekszik.De ne aggódjon!-hadarta mielőtt újra leüvölthettem volna.-A legjobb orvosok és nővérek kezelik.
-Mi...mi történt vele?-szinte nem is érzékeltem,hogy Annie leguggol mellém és ijedten,kérdőn néz rám.
-Eltört a jobb karja,megrepedt két bordája és a medencecsontja.A válla és a bokája kiugrott.A bal oldala zúzódott.És közepes agyrázkódása van.-fejezte be a nem túl szívderítő sort.
-Istenem!
-Ne essen pánikba hölgyem!Az orvosok szerint nincsen maradandó agykárosodása,se másmilyen sérülése.Ha minden jól megy fel fog épülni.
-Ha minden jól megy?-kérdeztem hitetlenkedve.Nem akartam hinni a fülemnek.-HA MINDEN JÓL MEGY?-sikítottam a telefonba.-Mégis,hogy mondhat ilyet?El sem tudja képzelni milyen érzés ez!Ezt mondja nekem,aki a világon a legjobban szereti?MÉGIS MIT KÉPZEL???
Ő azonban nem törődött velem.
-A szüleit és a testvéreit már értesítettük.Az övéken kívül a maga elérhetőségeit találtuk meg,ezért hívtam fel.
-Igen,értem.Köszönöm!
-Ez a dolgom!-a hangja szinte vidámnak tűnt.
-Köszönöm.Melyik kórházat mondta?A St.Ann-t?Van a közelben szálloda?
-Igen,az.Ide akar utazni?
-Természetesen.
-Értem.Hát...nem messze a kórháztól ott a...Rose&Rose.Akarja,hogy foglaljak magának szállást?
-Igen,nagy segítség lenne.Nagyon köszönöm!És beszólna a kórházba hogy megyek?-a hangom még mindig zaklatottan csenget,de már nyugodtabb volt.
-Persze!Ezért ne aggódjon!Szerettel várjuk!-megint ez a derűs hangnem.Undorító!Mintha egy csésze teára hívna meg...
-Köszönöm.Nemsokára találkozunk.Viszlát!
Lecsaptam a telefont,választ nem várva.A szobámba rohantam,közben a tajtékzó Anniet tájékoztattam.
-Robot a reptéren elütötte egy taxis.Az Intenzíven fekszik,tele sérülésekkel.
-Nem!-kiáltotta Annie.Az arca halottsápadt volt.A szeme kidülledt.-Istenem!Jaj,mi lesz?Oda mész?Hol van?Hogy mész?Anya!-rivallt rám,amikor nem válaszoltam zaklatott kérdéseire.
-A St.Ann magán részlegében látták el.A menedzsere hívott.Foglal nekem helyet egy szállodában és betelefonál a kórházba,hogy fogadni tudjanak.Az első géppel megyek.Hívnál taxit?
-Azonnal.-és már ment is.
Az első ruhákat az utazótáskámba dobtam,nem válogattam.Utána rohantam a fürdőbe és mindent ami csak eszembe jutott bepakoltam.Annie közben visszaért.Kb. tíz percem volt a taxi indulásáig.Annie segített cipőt,táskát és kabátot csomagolni.Feltöltöttem a pénztárcámat és még néhány fontos dolgot elraktam a táskába.Annie roppant ideges volt,a szeme könnyektől csillogott.
Még hátra volt egy zavaros és gyors búcsúzás.
-Nagyon szeretlek Kicsim!Annyira sajnálom,de el kell mennem!Nem hagyhatom ott,egyedül!
-Persze,tudom.Annyira aggódom!Minden rendben lesz?
-Természetesen!Ne aggódj!Minden rendben lesz.Hívlak amint tudlak!És beszélek Aprillel,hogy nézzem rád!Hagyok pénzt és valami vacsit is tudsz csinálni,ugye?
-Aha.Nem lesz gond.Nem is kell szólnod Aprilnek.
-De,ehhez ragaszkodom.Vigyázz magadra!És te is hívj!Kérlek menj suliba és mindent csinálj ahogy kell!Szeretlek!Jaj,annyira sajnálom!Pont most.
-Semmi baj.Megértem.Menned kell.Vigyázok magamra.Majd beszélünk.-átölelt,szorosan hozzám simult.-Bárcsak veled mehetnék!
-Tudom,Szívem,de ez így is nehéz lesz.Jobb neked így!-válaszoltam keserű sóhajtására.
-Igen.Menj,már dudál a taxis.
-Légy jó!Szeretlek,hívlak,oké?-kiáltottam feltépve az ajtót,majd lerohantam a lépcsőn.