16.rész

Kérdések és válaszok



Hihetetlenül szomorú és magányos voltam miután Rob elment.Ha vele voltam úgy éreztem egy külön világban lebegek,ahol csak ő van és én.Ahol nem számít a múlt és a jövő.Ahol az ember csak a jóra emlékszik.Ahol az ember megfeledkezik vétkeiről,ahol a szíve tiszta és meg tud bocsátani.Eddig a föld fölött repültem,most viszont lezuhantam.A szárnyam eltörött.És tudtam,hogy addig nem is fog meggyógyulni amíg Ő vissza nem jön.Már akkor hiányzott amikor kilépett az ajtón.A szívemben a boldogság helyére kétely és aggodalom került.Vajon mi lesz velem meg Annievel?Meg tudjuk beszélni fölöttébb zavaros dolgainkat?Rob el tudja intézni a paparazzis ügyet?Visszatér hozzám?Kétségek gyötörtek minden biztatása ellenére.De erősnek kell lennem!Mielőtt Annie hazajön el kell intéznem a telefonokat.Felvettem a kagylót és tárcsáztam.April hangja idegesen csattant a telefonban.

April elmondta,hogy elintézte a dolgot Sammel,de azért jobb lenne ha felhívnám.Így tettem.Sam nagyon ideges volt,ami nem jött túl jól.De sikerült megtárgyalnom vele mindent.Könnyebb szívvel tettem le a telefont.Jöhetett Chris.Chris más tészta volt,ő nem tudhatta meg az igazat,úgy mint April és Sam.Neki hazudnom kellett.Nem szoktam hazudni (mert gyűlöltem),ezért nem is voltam benne jó.Meg kellett erőltetnem magam,de így is elég bénára sikerült.Nagyon kellett győzködnöm,hogy nem én vagyok az a nő a képen.Ami azt illeti,nem hiszem,hogy hitt nekem.A lényeg,hogy nagy nehezen le tudtam rázni.
Mielőtt anyámat hívtam volna föl Annie megérkezett.Nyilvánvalóan zavart volt,ami nem segített rajtam.Ledobta a táskáját az előszoba padlóra.Kibújt a kabátjából és lehajította a cipőjét.Jól kezdődik...-gondoltam bosszúsan.
Ezek után becsörtetett a nappaliba.Lettem a tárcsázásra váró telefont és követtem.Leült a TV melett álló fotelbe:
-Helló Anya!-vetette oda hűvösen.Nyilván érezte,hogy fölényben van.
-Szia Kincsem!-válaszoltam félve.Ő azonban nem zavartatta magát.Az előbbi zavartságot elzavarta róla valami.Helyére laza sértődöttség került.Megálltam a szoba túlsó végében.
-Tudod Annie,ez nekem is nagyon nehéz.
-Hát persze!-szakított félbe pimaszul.-Neked mindig minden nagyon nehéz.Bezzeg nekem könnyű!
-Nem kicsim,ez nem így van.Nekem sem nehéz mindig minden,de ez kényes téma.Tisztában vagy ezzel.És én is tisztában vagyok azzal,hogy mi érzel.
-Nem úgy tűnik...-a hangja maró gúny.
-Pedig tudom.Kérlek,ne haragudj rám!Önző voltam,nem foglalkoztam veled,csak magammal.Sajnálom.Tudnod kell,hogy milyen rosszul éreztem magam amikor nem jöttél haza éjszakára.Nagyon bántott.-Annie félbe akart szakítani,de intettem,hogy ne tegye.Ezt most végig kell mondanom.-Most már értem.Értek mindent.Nem fogod fel,hogy mi történik körülötted,minden zavaros.De én is így vagyok ezzel!De vannak dolgok amikben biztos vagyok.Az hogy szeretlek!Azt akarom,hogy neked mindened meglegyen!Azt akarom,hogy legyen apád!Egy olyan apa,aki boldoggá tesz,aki szeret,aki segít!És megtaláltam ezt az apát!
-Ki lenne az?Robert?
-Igen.Benne minden megvan,amire szükséged van!Tudom,hogy jó apád lenne!
-És ő is akar engem?-úgy tűnt ebben nem reménykedik.
-Hát persze!Jobban szeret a világon bárminél!Az apád akar lenni!Az apád!Be akarja pótolni azt a 17 évet,amit miattam kihagyott!Boldoggá akar tenni téged,mert te vagy számára a legfontosabb ezen a Földön!Hidd el,bármit megtenne érted!Fontos vagy neki,akkor is ha nem így érzed!Egyszerűen időre van szüksége.Mint ahogy neked is!
-Én...Nem tudom.Olyan hirtelen jött mindez!Mindig is szerettem volna ismerni az apámat,bárki is legyen az,de arra nem voltam felkészülve,hogy egy sztár lesz!Ráadásul pont ő!-a hangja bizonytalannak tűnt.Az arca szomorú.
-Ezt hogy érted?
-Csak harminchét éves és jóképűbb az összes barátom és ismerősöm apjánál!Szuperhíres és szupergazdag,ráadásul jó fej is!Egy csomó iskolatársam bele van esve!
-Azt hittem ők a fiatalabb és nyálasabb fiúcskákat kedvelik...
-Nem éppen!Rob igazán különleges ember és ez másoknak is feltűnik!Persze,hogy tetszik a nőknek és a lányoknak!És...Én nem tudom ezt a helyzetet kezelni...Pláne,hogy te is érzel iránta valamit...
-Tessék?
-Egyértelmű!Biztosan érzel valamit iránta,de nem tudom eldönteni,hogy mit!Szereted?Gyűlölöd?Megveted?Szórakozni szeretnél vele vagy mi?Egy újabb kalandra vágysz?
-Igazságtalan vagy!Úgy beszélsz,mintha állandóan kalandokba bocsátkoznék,pasikkal flörtölnék és minden éjszaka más férfi kötne ki az ágyamban!Pedig ez nem így van!-könnyek gyűltek a szemembe.
-Mégis mit érzel iránta,Anya?-a hangja meglepően nyugodt volt.
Mély levegőt vettem,majd hangosan kifújtam.Lehunytam a szemem,majd kinyitottam és ránéztem Annie kétségbeesetten válaszra vágyó arcára.A szemébe könnyek gyűltek,az arca kipirult.Istenem,hát milyen harc ez?Harcolok a saját lányommal!Ez nem mehet így tovább!-határoztam el és kiböktem:
-Szeretem!
Nem tűnt túlságosan meglepettnek.Nagy levegőt vett és megtörölte a szemét.
-Hogy szereted?Szeretetből?Hálából?Barátságból?
-Nem,Annie.Szerelemből szeretem az apádat.-szándékosan neveztem így.
-És ő mit érez irántad?-kérdezte percek múltával.
-Azt hiszem...Ő is szeret engem...Annie...Szerelmesek vagyunk egymásba!
Nagyot sóhajtott és megrázta a fejét.
-Anya,én megértem ezt.De...-sírni kezdett.
-Csssss...Minden rendben.Nyugi,nincs semmi baj.-nyugtatgattam.
Felálltam és egy lépéssel közelebb mentem hozzá.Bizonytalanul pislogtam rá.Ő csak nézett és végre valahára elmosolyodott.Azt a pár lépést,ami tőle elválasztott,futva tettem meg.Összeölelkeztünk,megkönnyebbülten felsóhajtva.
-Ne haragudj Anya!Csak túl sok minden történt.Sajnálom!Nagyon szeretlek!
-Oh,Annie!Semmi baj.Én is szeretlek!
Mindketten sírtunk.A könnyek patakként folytak végig (most már) mosolygó arcunkon.Öleltem Anniet és nagy puszit nyomtam a feje búbjára.Szorosan átkarolt.Megkönnyebbülten felsóhajtottam.Túl vagyunk a nehezén.Bár ezután sem lesz könnyű,de a helyzet biztos javulni fog.
-Rendben Anya.És most...
-Most lesz időd mindent átgondolni.Robnak el kellett utaznia.
-Mi???-Annie elpattant tőlem.Kikerekedett szemekkel nézett rám.
Felsóhajtottam.-Annie...Apád elmesélte,hogy mi történt velünk...azon az estén?
Nem kellett magyarázni neki,hogy melyikre gondolok.Bólintott.
-Azon az estén...egy paparazzi...a StarSugar fotósa...
-Nyögd már ki Anya!-kiáltott Annie türelmetlenül.
-Lefényképeztek minket.
-Mi???
-Igen.Aznap este és másnap reggel.Megjelentették az e heti újságukban.Mindenki erről beszél.-az utolsó mondatot suttogva mondtam el.Mintha most is figyelnének minket.Kényelmetlen érzés kerített hatalmába.
-Istenem!És most mi lesz?Hol van Rob?
-Miért kell Robnak hívnod?Annyira zavaró...-szóltam rá ingerülten.
-Bocsi,még nem állt rá a nyelvem az apára.17 évig nem kellett ez mondanom.-hüppögte bánatosan.
-Bocsi,Kicsim.Tudom.-újra magamhoz vontam és megöleltem.Ő azonban hamar kibontakozott az ölelésemből.
-Szóval?
-Rob elment Los Angelesbe.Beszél a sajtósaival és tisztázza a helyzetet.
-Mikor jön vissza?
-Nem tudjuk egyelőre.Amint lehet.-elhallgattam előle a szerződést.Jobb ha nem tud róla.Jobb a békesség!
-Menni fog?-bombázott egy újabb kérdéssel.A szeme aggodalmat tükrözött,homloka ráncokba szaladt.
Őszintén válaszoltam:
-Nem tudom,Szívem.Nem tudom.