17.rész

Telefonhívások



-Rach!
-Rob!Hála Istennek!Minden rendben?Jól vagy?Hogy utaztál?Beszéltél a menedzsereddel?Hol vagy most?-azt hittem kiugrom a bőrömből,hogy végre hallhatom a hangját.Hirtelen nagyon mohó lettem.
-Nyugi,Rachel.Egyszerre csak egyet!-annyira édes volt a hangja,hogy majd' elolvadtam tőle.
-Oh,bocsi.-motyogtam zavartan.-Szóval...Jól vagy?
-Köszönöm,jól.Kellemesen utaztam,épségben megérkeztem,már vacsoráztam,lefürödtem,most az ágyban fekszem.De valamit ott hagytam.
-Mi?Valamit itt felejtettél?-kezdtem rögtön aggódni.
-Igen.Téged!
-Oh,ne butáskodj!-mondtam,s azonnal elpirultam.
-De tényleg!Nagyon hiányzol!
-Te is nekem.
Pár pillanatnyi csend következett.Próbáltam kitalálni vajon mire gondol.Végül megköszörültem a tokom és újra faggatni kezdtem.
-Mi újság a StarSugarral?
-Egyelőre semmi.Beszéltem Freddel.Azt mondta holnap reggel az irodában megbeszélhetjük a dolgot.
-És?Megtudjátok oldani?
-Szerinte nem lesz gond.Ne aggódj!
-És mikor tudsz visszajönni?-most ment el és én már most arról faggatom,hogy mikor jön haza.Nem vagyok normális!Vagyis...csak szerelmes vagyok.
-Úgy beszéltük meg,hogy három hétig maradok.Utána meglátjuk.
-Három hétig?-hápogtam.-És mi lesz Annie születésnapjával?
-Hát...nem tudom.
-Mi az hogy nem tudod?Rob,nem teheted meg vele,hogy nem vagy vele a szülinapján!Annie nem bírná ki!-csattantam fel.
-Hidd el Rachel,tudom!De mit tehetnék?
-Nem érdekel hogyan,de oldd meg!
-Azon vagyok,Rach!Megteszek mindent ami tőlem telik!
-Ezzel nem nyugtattál meg.
-Ne haragudj!A szerződés kötelez,nem tudok mit csinálni!Majd igyekszem...Beszéltél vele?
-Igen,beszéltünk.
-Hajaj...És?Kibékültetek?Mi volt?
-Mindent megbeszéltünk.Egy kis időre van szüksége,de helyre fog jönni.Hirtelen érte ez a dolog,és még nagyon intenzív.De nem lesz gond.
-Elmondtad,hogy hol vagyok?
-Persze,mindent tud.
-Mindent?-nyomta meg a szót jelentőségteljesen.
-Na jó,a szerződésről nem meséltem neki.
-Erre gondoltam.Jobb ha egyelőre nem tud arról.
-Én is így gondoltam.
-Beszélhetnék vele?
-Éppen zuhanyozik.
-Mondd meg neki,hogy üdvözlöm!
-Oké!Holnap feltétlenül hívj!
-Úgy lesz!Szeretlek!
-Én is!Jó éjt!
-Jó éjt!

Elmondhatatlan üresség kerített hatalmába miután letettem a telefont.Rob nem volt mellettem.Hiányzott.Pár percig még fogtam a kagylót,majd letettem.Miután Annie végzett elmeséltem neki a hívást,a szülinapos rész kihagyásával.Erről is jobbnak láttam hallgatni.Annie dühöngött egy sort,hogy nem tudott beszélni vele.Teljesen megértem.Láttam rajta,hogy hiányzik neki Rob.Csöppet sem örült neki,hogy ilyen hamar elment.Három hét!Hogy fogok annyi időt kibírni nélküle?

Később felhívtam anyámat.Délután nem tudtam elérni,most viszont otthon volt.Röpke fél óra alatt sikerült meggyőznöm,hogy nem én vagyok az a nő.Rendkívűl szomorú és csalódott volt.Ő mindig is szerette volna ha Rob és én összejövünk.Amikor megtudta,hogy terhes vagyok,akkor is azt akarta,hogy lépjek kapcsolatba vele.Nem bánta,hogy lefeküdtem vele és nem bánta,hogy teherbe estem.Ő úgy fogta fel,hogy egy szupersztárral háltam,és egy olyan embertől várok gyereket akit szeretek.Micsoda bizarr felfogás!Hahó,egy egyéjszakás kalandban vesztettem el a szüzességem és teherbe estem!!!Azzal tudnám csak magyarázni,hogy szabad elvű,laza családban nőtt fel.Fiatalon (alig húsz évesen)szülte meg az első gyermekét,és csak a születésem után két évvel ment feleségül az apámhoz.Én is (ahogy Alexa is) igazi szerelemgyerek voltam.Meg kellett küzdeniük a házasságért és a közös jövőért.Hét év kellett,hogy apám szigorú,erkölcsös és konzervatív családja elfogadja az anyámat,Lindsayt és minket.A jég némileg megtört azóta,de kissé még feszült a viszony anyám és apám családja között.Anya kedvelte Robot (kamasz koromban,amikor rajongtam érte,ő is szerette) és ha már teherbe estem,azt kívánta,hogy legyünk együtt.Számára most felcsillant a remény,hogy titkos vágya teljesül.Csalódott,hogy nem.A szerencsém az volt,hogy a képek nem voltak túl jó minőségűek,és a többség oldalról készült.Bizonyára az újságíró csak úgy észrevett minket és a telefonjával vagy az amatőr fényképezőjével lekapott minket.Anya elmesélte,hogy apa milyen indulatba jött amikor meglátta a képeket anyám újságjában.Hát igen!Apa alapjáraton sem bírta Robot (ezt kamaszkoromban nem egyszer tudtomra adta),de a kis kalandunk után gyűlölte.Nehezen fogadta el,hogy már nem vagyok kislány.És mivel "ebben Rob is közreműködött" úgy gondolta oka van,hogy utálja.Bár Anniet nagyon szerette,úgy érzem,hogy még mindig pikkel rám az egyéjszakás kalandom után.Elképzeltem,hogy milyen lenne Robot elvinni a szüleimhez:
-Hé Apa!Ő Rob,tudod,aki gimis koromban elvette a szüzességem.
-Az akinek olyan idióta haja van,ízléstelenül öltözködik és nem tud normálisan angolul beszélni?
-Az,az.Rob,ő az apám.Már 17 éve egyenletesen gyűlöl,szerinte pocsék színész vagy és ha rajta múlna soha nem találkozhatnál sem velem,sem Annievel.De nyugi,hisz rám is fúj!
Hú,ez lenne a kellemes találkozás!Nem is tudom,hogy hogy kéne őket összehozni...Nem hinném,hogy apám jobban kedveli az évek múltával.Azaz itt rá a bizonyíték!

Aznap még egyszer beszéltem Sammel és Aprillel.Nem tudtam mindent tisztázni velük,így megbeszéltük,hogy holnap délután találkozunk a Chocolate Hearts-ben,ami egy édes kis kávézó volt a belvárosban.Szerintünk ott kapható a világ legfinomabb csokis sütije és a kávé is isteni!Gyakran járogattunk el oda,mert nyugodt hely volt,jókat lehetett beszélgetni.
Újra egyeztettem a szerkesztőségi talákozót Sophieval,és akkor szembesültem vele,hogy háromra beszéltük meg.A barátnőimmel a fél négyet fikszáltuk le.Ez így nem fog menni,mert az irodában minimum egy órára van szükségem,plusz a Chocolate Hearts nem is ott van ahol a The Women szerkesztősége.Ismételten telefonáltam és későbbre tettem a randit a csajokkal.Úgy tűnt minden klaffol és menni fog.De hogy ne legyen olyan egyszerű az élet felhívott telefonon Andrew is,és arra kért hogy látogassam meg külvárosi irodájában holnap egykor.Remek!Az emailemre nem válaszol és csak így ugráltat!Neki is kifejeztem nemtetszésem,de mit tehettem volna?A főnököm volt (ha nem is a szokásos értelemben),engedelmeskednem kellett.Megegyeztünk,ami azt jelentette,hogy taxiznom kell majd.Ezzel semmi probléma nem lenne ha megfelelő fizetést kapnék.De Andrew egyik nagy hibája volt (noha csíptem,mert jó humorú,intelligens ember volt),hogy "a vásárlói magatartás helyes irányba való terelése miatt" nem adott magas fizetséget.De szerettem ezt a munkát,és fontosnak tartottam,hogy felhívjam az emberek figyelmét "Edmonton Problémáira".Ami egyben a világ problémáit is jelentette...

Aznap késő este,amikor végre ágyba kerültem megint elgondolkodtam.Annyi mindenen mentem keresztül és rengeteg probléma lépett fel.Voltak dolgok amiknek örültem,de olyanok is akadtak,amiknek nem.Az élet már csak ilyen nem igaz?És amint erre gondoltam megcsörrent a telefon...