18.rész

A Center és a World sarkán



Minden rendben haladt.Rob telefonált és azt mondta a sajtótájékoztató jól sikerült,s bár még mindig keringenek pletykák róla és a "titokzatos edmontoni hölgyről,aki megdobogtatta a szívét",némileg sikerült tisztázni a helyzetet.Vidám volt a hangja,kiegyensúlyozottnak tűnt.Elmondta,hogy már két fotósorozatot csináltak róla és három interjún volt,de jól érzi magát,és ha minden jól alakul a hétvégére visszajöhet.Még egy üzleti vacsora,egy filmbemutató,két interjú,egy ruhapróba és egy rövidfilm-sorozat előkészületei várnak rá.Ismét elkezdte a szokásos edzését és egy los angelesi haverjával is találkozott.Nagyon optimistának tűnt a jövőt illetően,de én nem voltam ennyire bizakodó.Pláne,hogy az Interneten is elterjedtek a képek és a híresztelések,sőt még négy magazin cikkezett rólunk.Az ilyenek soha nem adják fel,s ki tudja mi sülhet ki még ebből?Robnak is elmondtam aggodalmaimat,de ő biztatott,hogy menni fog a dolog,nem lesz gond.Az én torkomban azonban megmaradt a gombóc,ami ezt a teret illeti.
Más tereken azonban jól alakultak az ügyeim.Sophie és Andrew is megvoltak elégedve a munkámmal,sőt újabb felkérésekkel halmoztak el.Három filmet kellett megnéznem,s kritikát írnom róluk egy Internetes felkérés kapcsán.Nem voltam kritikus,de a netes portál szerkesztője ragaszkodott hozzám és nagyon jó fizetséget ajánlott.
Annie kicsit lenyugodott a napok folyamán,úgy tűnt egyre jobban érzi magát a bőrében.Csütörtökön beszélt is Robbal,s miután letette beszélgettem vele.Éreztem,hogy szüksége van Robra,ragaszkodik hozzá.Valahogy olyan más lett.Jót tett neki ez a kis "kaland",biztos a javára válik majd.

Alig vártam a szombatot,hogy újra lássam Robot.Késő délelőtt indult a gépe,szóval délutánra vártuk.Korán keltem és mielőtt Annie felébredt volna lufikkal,szalagokkal és egy nagy "Happy Birthday Annie!" felirattal díszítettem a lakást.Elkészítettem neki a kedvenc reggelijét,a málnás-csokoládés palacsintát és egy kis tejszínhabos forró csokival az ágyba vittem neki.
-Jó reggelt,Kincsem!
-Anya!-motyogta álmos tekintettel.
A tálcát (amire egy szál vörös rózsát is tettem) letettem az éjjeliszekrényére is leültem az ágya szélére.
-Nagyon boldog születésnapot kívánok!-suttogtam és megsimogattam a kezét.
-Óh,Anya!-mondta és a nyakamba borult.-Köszönöm szépen!Annyira klassz vagy!
Továbbra is ölelt és egy nagy puszit nyomott az arcomra.Éreztem,hogy elérzékenyülök,ezért inkább beszélni kezdtem.
-A kedvencedet hoztam reggelire.Utána délelőttre kibéreltem a bowling pályát neked és a barátaidnak.
-El sem hiszem!Ez...Ez fantasztikus!Köszi Anya!-kiáltotta boldogan.Csak úgy ragyogott a szeme.
-Várj,még nincs vége!Utána te és a barátaid megebédeltek abban az olaszos étteremben,ami úgy tetszett neked.Tudod,ami nemrég nyílt meg...
-Ó,ne már!A Bella Signora-ban?Az annyira csúcs hely!Jaj,köszi szépen!Nagy vagy Anya!
Olyan jó volt ilyen boldognak látni!Bármit hajlandó lettem volna megtenni,hogy mindig ilyennek lássam!Varázslatos volt,és én hihetetlenül örültem,hogy a lányom!
-Ugyan,Annie nincs mit.-legyintettem mosolyogva.
-Dehogynem!Nem is kellett volna semmit sem venned vagy tenned,de tettél!És nagyon nagy örömet okoztál.
-Örülök neki.Most pedig reggeli,ne várasd meg a többieket.
-Hánykor találkozunk?És kik jönnek?
-10:30-kor.Jön Amy,Nola,Sue,Carl,Taylor és Adam.
-Ó,de király!
-A fiúkban a csajok segítettek.Azt mondták velük vagy a legjobban.
-Aha,pontosan.Azokat hívtad akiket a legjobban szeretek.
-Akkor jó,most meg egyél!
-Igenis!-vágta magát katonás pózba,majd a reggeliért nyújt,s hasonló lelkesedéssel enni kezdett.

Annie szárnyalt a boldogságtól amikor úgy három óra tájban hazajött.Töviről hegyire elmesélte,hogy mi történt,aminek nagyon örültem.Jókat derültünk Sue bénázásain meg azon,hogy Carl hogy próbálta megfűzni a pincérnőt.Annie jókedve rám is átragadt,s ez az öröm Rob érkezésének felkészülésében is megmaradt.Annievel először megnéztünk egy filmet (a kedvenc karamellás popcornját eszegetve),majd őrült zenéket hallgatva elkezdtünk főzni.Ekkor megint megcsörrent a telefon.
-Ez nem igaz!-kiáltottam bosszankodva.Kezdett elegem lenni az állandó telefonhívásokból!
-Ugyan,hagyd!Majd én!-szólt Annie készségesen és vidám táncléptekkel elindult a vezetékes telefon felé.
-Hálluuuuuu?-szólt bele tréfálkozva.
Pár másodperc múlva félre tette a telefont és nekem kiáltott.Azt mondta valami Fred keres.Összeszorult a torkom.Csak egy Fredet ismerek.Rob egyik menedzserét.Istenem,vajon miért keres?
-Gyere Annie.-szóltam fojtott hangon.Ő sietve visszajött és elvette tőlem a fakanalat.
-Kevergesd a mártást!-adtam ki az utasítást és már ott sem voltam.
A szívem hevesen dobogott,a szám kiszáradt.Vajon rájött,hogy én vagyok az "edmontoni nő"?Vagy leakar koptatni Rob háta mögött?Mi történhetett?Nagyon izgultam,aggódva szóltam bele a készülékbe:
-Halló?Itt Rachel Mcachlen beszél.Miben segíthetek?
-Jó napot kívánok!A nevem Fred Lacey.Robert Pattinson egyik menedzsere vagyok.
-Jó napot!Igen,tudom.Mi történt?
-Tudta,hogy Robert ma szándékozott Edmontonba utazni?
Nem kerteltem.Kiböktem az igazságot,nem számolva a következményekkel:
-Igen.Hozzám készült.
-A gépe késett.
Mázsás súly esett le a vállaimról.Egy pillanat alatt leizzadtam,s most megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Csak ennyi történt?Óh,hála Istennek!
-Nem,nem ennyi történt.-érkezett a válasz kimérten.Éreztem,hogy a férfi minden szavát gondosan megválogatja.-A gépe késett,ezért még elugrott egy a reptértől nem messze lévő kávézóba.Mikor visszatért látta,hogy a gép már indulásra készen áll,ezért futni kezdett.De nem érte el a repülőt...

Balesetet szenvedett.Elütötte egy taxi.